Volt már olyan nálatok, hogy a másik fél nem szerette a munkátokat és azt kérte, hogy váltsatok?

Ebből van diplomám, a phd-t csak azért nem kezdtem el, mert már a mesterképzésnél is ki volt akadva.

Azóta elhelyezkedtem benne, imádom. Semmi illegális vagy erkölcstelen nincs benne, 8-17 óráig dolgozom, jól keresek, tényleg megtaláltam azt a munkát, ami a hobbim is lehetne.

Csak abban az esetben veszélyes, ha átrúgsz minden biztonsági előírást (ilyen meg nem szokott lenni).

De a barátomtól állandóan kapom az ívet, miszerint váltanom kell (nem munkahelyet, hanem munkatípust), mert úgyis elrontok előbb-utóbb valamit és megsérülök, úgyse tudok elhelyezkedni vele (de dolgozom már... ergo elhelyezkedtem, de ez számára nem számít, mert nem multi). Dolgoztam diákmunkásként irodai pozícióban, bolti eladóként, gyári munkásként is, legyek inkább az. Bármelyik, csak ne az, ami most vagyok.

Én meg értetlenül állok előtte. Ugyanannyit keresünk, jól élünk, de ez a bekattanása hónapok óta tart és nem tudok mit kezdeni vele, mert nem fogom eldobni magamtól álmai munkáját, mert neki "nem tetszik".

Akinél már volt ilyen: mi lett a vége? Belenyugodott?