A barátom élete sokkal izgalmasabb, és ez engem frusztrál. Hogyan küzdjek ez ellen?

Nem az övét irigylem, inkább a sajátomat sajnálom.

Neki a munkájából kifolyólag elég sok helyre kell jönnie-mennie, sok ügyféllel, problémával találkozik, változatos. Nekem ezzel szemben csak a tanulás maradt (hobbimat a járvány miatt nem tudom csinálni, így tényleg csak az egyetemi dolgaimat csinálok, néha megyek ki futni vagy biciklizni).

Neki a családja is összetartó, így a vírus alatt is online játszik az öccsével, húgával futni jár, minden nap keresik egymást telefonon, így tágabb értelemben is, pl nagybácsi stb. Nálunk ilyen nincs, én max anyával és a bátyámmal beszélek napi szinten, de az én családomban valamiért ez az intenzív kommunikáció nem alakult ki.

Aztán neki valahogy a barátai is érdeklődőbbek, hívják ilyen kisebb programokra (kerti parti stb.), kb 2 naponta telefonálnak. Ezzel szemben az én barátnőim teljesen bezárkóztak (persze ez érthető, ez a helyes a jelenlegi helyzetben), de úgy nagyon nem is keressük egymást, talán 1-2 barátnővel, és ugyanennyi fiú baráttal tartom napi szinten a kapcsolatot, de telefonálni heti max 1 barátnővel/baráttal szoktam.

Amíg rendesen volt egyetem, mindenki élete pörgős volt, jobban ment a barátokkal való kapcsolattartás is, de most ők elég érdektelenek lettek, én pedig meguntam, hogy állandóan én írjak mindenkire.

Eddig nem volt kontrasztos köztünk a különbség a barátommal, mert egyrészt az egyetem miatt minden nap találkoztam barátnőkkel, másrészt a hobbim lekötötte a délutánjaim egy részét (plusz voltak fellépések is hétvégén - táncról van szó). De most kezdem azt érezni, hogy teljesen unalmas lett az életem, és habár ez az emberek nagy részére jellemző a jelenlegi helyzetben, a barátom élete szinte semmiben nem változott. Ugyanúgy éli az életét. Zavar ez a különbség. Őt elég sok minden lefoglalja. És habár a tanulás engem is leköt, nem sok szabadidőm van, ennek ellenére hiányoznak a szociális dolgok, a változatosság, és így nehezebb ezt elviselni, hogy olyannal vagyok együtt, akinek pedig továbbra is pörgős élete maradt.

Hiányzik az egyensúly ilyen szempontból köztünk a barátommal. Zavar a helyzet.

Nem tudom, mit tehetnék igazából. Előbb-utóbb véget ér a járvány, tehát ez nem tart örökké, ezzel tisztában vagyok. De erre az átmeneti időszakra van valami tippetek?

Nem az a gond, hogy unatkozom (mindig van mit csinálni, főleg a suli + házi munka), de valljuk be, ez a kettő érzelmileg nem túl kielégítő. :/