Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti szakítanátok amiatt, mert az anyutok szerint nem illetek össze?
2 éve vagyunk együtt a barátommal, én 1l, ő 22f.
Anya valamiért a kezdetek óta nem kedveli a barátomat. Gyakran kérdezi, hogy hogy vagyunk, milyen a kapcsolatunk, és amikor ez feljön, sokáig szoktunk beszélni róla.
Amit rólunk tudni lehet, hogy a barátom egyetemre jár, jogot tanul. Hétköznaponként nem szoktunk találkozni, csak telefonon beszélünk esténként. Péntek délutántól vasárnap estig szoktunk együtt lenni.
Nekem sajnos nem sikerült jól az érettségim, egyetemre nem vettek fel, egy OKJ-t kezdtem el.
Vitáink nem szoktak lenni, néha előfordul, hogy én igényelném, hogy ne csak hétvégén találkozzunk, de mivel nem ér rá, nem megoldható, részéről pedig féltékenység szokott lenni a vita alapja.
Egyébként nagyon szeretem, és érzem, hogy ő is engem. Minden nap megnevettet, ha rossz napom van felvidít, mindig remek programokat talál ki. Gyakran meglep apró dolgokkal, Amikor rosszul sikerült az érettségim, akkor csak ő vígasztalt engem, ő segített okj-s tanfolyamot keresni nekem, ami érdekelhet. Mindenben nagyon figyelmes.
Anya szerint nem illünk össze, felesleges egymással húzni az időt. Mindig mondja, hogy jól gondoljam át, hogy meddig akarok vele maradni. Amikor még csak ismerkedtünk, a legjobb barátnőim is le akartak beszélni róla, de összejöttünk, rá két hónapra szakítottam vele, mert kezdtem elhinni az érveiket. Egy hónap múlva újra összejöttünk.
A barátnőim azóta nem próbáltak lebeszélni róla, de annyiszor hallgattam végig anyát, higy megint kezdem elhinni, hogy ha talál egy jobb lányt nálam, el fog hagyni miatta.
De lehet, hogy csak bebeszélem magamnak. Ha megint szakítanék vele, lehet, hogy végleg elveszíteném, és soha nem békülne ki velem mégegyszer
Azèrt a kèrdès leírásánál elèggè arra törekedtèl, hogy akarva akaratlanul is azt a választ írjuk, hogy nehogy hallgass senkire, ő nagyon jó "parti".
Alapjáraton azon a vèlemènyen vagyok, hogy a saját utunkat kell járni, ès nem hagyni bele szólni az őröket (meg mást sem).
Viszont nem árt azèrt meghallgatni őket is, mert sokszor jobban èszre veszik, ha gond van, mert őket nem vakítja a "rózsaszín köd".
Ès írtál olyat, hogy a barátnőid is óvva intettek. Ès azèrt ha már többen is mondják...na akkor azèrt èrdemes átgondolni.
A pozitívumokat elèg jól kiemelten, a negatívumokon viszont konkrèt pèlda nèlkül átsiklottál. Kicsit kifejtenèd a vitáitokat rèszleresebben? Na meg azt, hogy anyukád mièrt mondja, hogy nem illetek össze? Ès a barátnőid?
Nem.
Azért remélem nem egyéves vagy.
A féltékenykedés elég gáz lesz, ha még hosszabb távon fennmarad és vitát generál köztetek, csak mondom.
Gondolom, azt akartad írni, hogy 18 vagy 19 éves vagy, tehát két évvel ezelőtt, amikor ismerkedni kezdtetek, javában gimnazista voltál, senki nem lehetett biztos előre abban, hogy nem fognak felvenni egyetemre. Márpedig semmi mást nem írtál, ami miatt azt mondhatnák neked, hogy nem illesz össze a barátoddal. Jó lenne, ha kifejtenéd, mi is a konkrét problémája édesanyádnak a kapcsolatoddal, illetve a barátnőidnek mi volt.
*19l, lemaradt egy szám
Az indokok pedig a következők:
- én vagyok az első barátnője, nem biztos, hogy így együtt is maradnánk
- barátnők szerint ő introvertált, én extrovertált - bulizni nem szeret, inkább otthon szeret lenni, szűk baráti körben (1-2 fő) programot szervezni, pl. kirándulás, filmezés, kajálás, vagy csak úgy beszélgetni. Én teljesen az ellentétje vagyok.
- amikor a legelején szakítottam vele, eléggé csúnya dolgokat vágott a fejemhez. Emiatt is felejtős lenne.
- a féltékenysége nem normális dolog.
- megyeszékhelyen lakunk, de ha végzett az egyetemmel, ugye kellene neki még egy kis ideig egy ügyvédnél, ügyészségen vagy bíróságon dolgoznia. Már ezt az időszakot is Pesten képzeli el, valamint utána is ott szeretne maradni. Anya nem szeretné ezt sem, mert nem havi 1-2 napot akar unokázni, hanem amikor csak lehet.
- amikor bemutattam a szüleimnek és a testvéreimnek, nem volt túl bőbeszédű, mert kicsit visszahúzódó. A megszokott környezetében nagyon is az, az eddigi munkahelyein is az elején csak akkor szólalt meg, ha kérdezték. Amikor már megszokta az új társaságot, onnantól beszélgetett mindenkivel.
Viták:
- én igényelném, hogy ne csak hétvégén találkozzunk, mert szerintem megoldható lenne. Ő azt mondja, hogy ekkor sok a dolga, nem tudja egyelőre megoldani, majd hétvégén együtt lehetünk. Ezen meg szoktam sértődni, mert szerintem egy kis időt szakíthatna rám is.
- a másik oldalról féltékeny, hogy tartom a kapcsolatot a kettő exemmel, az egyikkel csak messengeren írok, a másikkal néha találkozunk is. Emiatt féltékeny, hogy miért tartom velük a kapcsolatot.
Most hirtelen ezek jutottak az eszembe.
Szerintem érthető a féltékenysége, ha találkozgatsz meg írogatsz az exeiddel. Hiába vagytok csak barátok, nem normális dolog akkor sem. Van, aki egyáltalán el sem viselné ezt.
Figyelj, nyilván nem együtt fogjátok leélni az életeteket, biztos, hogy el fognak válni az útjaitok, ha az egyik Pesten van a másik vidéken és egyik sem akar költözni. De ez a jövő dolga, amíg jól elvagytok, addig nem kell ezen agyalni.
Anyukádnak viszont komoly bajok vannak a fejecskében, ha egyszer olyanokat mond, mint “úgyis talál jobbat”, aztán meg “ mert nem havi 1-2 napot akar unokázni”. Milyen unokák? Elszaladt vele a ló, fiatal kapcsolatban nem kell ezeken gondolkodni. Meg egyébként is, sosem költözhetsz el mellőle, hogy a közelben tudjon majd unokázni egyszer valamikor? Nem százas....
Köszi, hogy kifejtetted bővebben. Így azèrt már egèszen más. Így azt mondom anyukád hülyesègeit engedd el, ès èld úgy a kapcsolatod, ahogy szeretnèd.
Nem biztos, hogy együtt maradtok? Ez indok? Könyörgöm, jóformán mèg tini vagy, nem is kell, hogy most köss èletre szóló párkapcsolatot. Ez mèg nem az az èletszakasz. Abban igaza van, hogy több mint valószínű nem ő lesz èleted párja, de ezzel semmi gond nincs, mint írtam, ez mèg nem az az èletszakasz. Az unokákon való problèmázást sem èrtem, annyira nem időszerű. A másik, hogy amúgy sem az ő elvárásai szerint kell majd èlned a családi èleted, ès úgy párt választani, hogy ott èlhess, ami neki megfelelő.
Az, hogy más típusok vagytok, nektek kell eldönteni, hogy mennyire zavaró számotokra. Lehet belőle problèma, de ezt ti látjátok, èrzitek, nektek kell kezelni.
Ami a fèltèkenysègèt illeti, teljesen èrthető. Ez az exekkel való nagy bratyizás nem igazán szerencsès, nem is szokta tolerálni senki. A találkozgatást meg pláne nem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!