Ha egy nő elhízik a kapcsolatban az évek során, akkor miért sérelmezi, ha a férfi már nem kívánja vele annyira a szexet?

Hát te tényleg nagyon hülye vagy... Ne verd annyit a fejed a falba, vagy nem tudom, gondold át a gyógyszereidet, mert iszonyatosan ostoba vagy.

Én értem mit mondasz, viszont nem értek vele egyet. Mert baromság. Meg is indokoltam, hogy miért. Erre te fogod magad, és elkezdesz rám degradáló jelzőket használni. Olyan fölényes, lekezelő stílusban mondod itt az álomvilágból származó, a valóságot nyomokban sem tartalmazó undorító közhelyeidet, hogy ezért a hangnemért személyesen leöntenélek egy vödör hidegvízzel.

Ám neked még ez sem elég! Adtál választ, jeleztem, hogy a beszélgetésnek részemről vége. De te mit csinálsz? Elkezdesz itt vergődni nekem, pattogsz, mint egy hülyegyerek, és nyomod tovább az okoskodó gusztustalan nyomorék dumáidat. Mégis ezután mire számítasz te nyomorult? Hogy majd meghunyászkodok neked, csak mert te állításod szerint "érett nő" vagy?

Hát a nagy francokat, te szerencsétlen! Ha nekem támadtál, én is olyan hangnemet fogok megütni veled szemben, amilyet megérdemelsz. Az én szememben senki nem érdemel önmagában tiszteletet a neme vagy a kora miatt. Azt ki kell érdemelni a tetteivel. Te egyedül a megvetésemet és az undoromat váltottad ki.

Az itteni lepontozás egyébként semmit nem számít általában. Sajnos a hangos többség olyan liberális feminista agymosott álszent képmutató fölényes idióta gyökér, mint te vagy.

És mostmár tényleg húzz innen a p1c$ába, te kommenthuszár, és éljed inkább a saját álomvilágbeli életedet. Vagy akaszd fel magad, nem érdekel.

Még mindig eléggé fölényes és lekezelő válasz, de talán már egy fokkal jobb, így én is ennek megfelelően egy fokkal visszaveszek.

Persze ez elméletben olyan jól hangzik, amit írtál, hogy az ember ne érje be egy szimplán elviselhető kapcsolattal, hanem szakítson, és keressen olyat, aki számára tökéletes.

A valóság ezzel szemben az, hogy ez az alternatíva sokak számára nem elérhető.

Mondok is példát.

Tegyük fel, hogy lakást akarok. Jó elhelyezkedésű, jó infrastruktúrájú minőségi, új építésű lakást. Csendes, nyugodt, szép, tiszta környezetben, rendezett lépcsőházzal, kulturált lakókkal; három szobával, ízléses elhelyezkedéssel, zöld területre néző kilátással.

De a fizetésem csak nettó 170 ezer forint. Örökölni nem örököltem, és nem is fogok. A családi háttér nem tud segíteni. Szóval a számomra tökéletes lakás nem elérhető. Márpedig valahol laknom kell, szóval valószínűleg inkább beérem egy garzonnal is csak legyen valami.

Másik példa: mondjuk hét éve dolgozok egy munkahelyen. Szeretnék többet keresni valószínűleg, de nem fogok ugrálni, ha meglévő munkahelyem egyébként összességében megfelelő. Nem fogok felmondani és bizonytalan ideig munkanélküli lenni. Mert könnyen lehet, hogy a jobban fizető helyekre nem vennének fel, vagy ha fel is vennének, hamar kiderülne, hogy ott is vannak bajok. Szemét kollégák, terrorizáló főnök, rabszolgatartó cég, emberfeletti követelményrendszer, feszült munkahelyi légkör - vagy akármilyen tipikus munkahelyi problémák.

Érted már? A férfiak nem azért maradnak a langyos vízben, mert kapcsolatfüggők. Hanem reálisabban fel tudják mérni a saját húspiaci értéküket, a saját párkapcsolati lehetőségeiket. Az idő és a tapasztalat megtanítja nekik a bölcsességet, hogy nem létezik "igazi", nem úgy működik, hogy mindenkinek van egy párja, akivel tökéletes lesz minden. Megtanuljuk a valóságot és ennek megfelelően alakítjuk az életünket. Elfogadjuk, hogy mi hol helyezkedünk el a táplálékláncban és így élünk. Az igényeinket igyekszünk a valósághoz igazítani.

(Persze sokan nem elég értelmesek ahhoz, hogy felfogják ezt, és inkább mindenfélét hazudnak maguknak, csak hogy ne kelljen ezzel szembesülni. Ez már az ő bajuk.)

Nekem párommal sok szempontból jól működik a kapcsolatunk. Tudunk együtt élni, együtt ellátni feladatokat, megosztani a kötelezettségeket, tudunk egymásra támaszkodni. Tudunk egymással ténylegesen beszélgetni, kommunikálni. Tudunk együtt szórakozni, kikapcsolódni, nem unjuk egymás személyiségét. Kialakítottunk együtt egy életet (ami már jelentős anyagi-érzelmi-idő-és energiabefektetéssel járt!).

Nem helyesebb döntés lenne már inkább akkor neki egy kicsit összeszedni magát?

A nyíltan rákérdezést a dolgokra meg fogom tenni. Előtte nyilván kíváncsi lettem volna mások - anonim véleményekre - hogy lássam, hogyan érdemes ebbe belevágni. De ez az oldal menthetetlen.