Házasságban élők vagy hosszú kapcsolatban levők véleményét kérdezem. Évek után is ugyan azt érzitek? Nem gondoltatok soha másra vagy hogy kicsit inkább egyedül lennetek? Vagy csak ez a kapcsolat mérgező? Bővebben lent

Mi is 4 éve vagyunk együtt, volt már mélypont, de megoldottuk. Nagyon szeretem.

Ha úgy érzel, ahogy leírtad, akkor inkább még ne ugorj fejest a házasságba, gyerek-témába, viszont ha mindkettőtöknek fontos a kapcsolat, akkor tehettek azért, hogy ismét élvezetes legyen.

A baba az még a tökéletesen működő, érzelmileg stabil kapcsolatokat is megingatja általában, az sosem megoldás és sosem lesz tőle jobb. Ha pedig te azt érzed, hogy megfulladsz mellette, 4 év után, akkor nem mondható érzelmileg stabilnak a kapcsolatod.

Mi 7 éve vagyunk együtt, én nem érzem egyáltalán, amiket leírsz. Amiről te beszélsz, az tényleg inkább a megszokás, meg hogy nagyon fiatalon kerültetek össze, a felnőtt, önálló személyiséged, életed nem alakult ki teljesen, csak mint az ő párja.

Értem én, hogy fiatal anyuka szeretnél lenni, nem is feltétlenül ezzel van a baj, de mindenáron ez a vágyad? Akkor is, ha rossz embernek szülsz gyereket? Mert annak semmi értelme, ha most babáztok, de három év múlva meg már elváltok és te mész keresni az elveszett boldogságod, csak már egy gyereket is kitéve ezeknek az érzelmi viharoknak.

Inkább szeretem már társként, csalástagként, minthogy ránézzek és a nyálam csorogna. Persze vonzó, de inkább az emberi oldala dominál és a társasága, mint a vonzóság meg a szexuális vágy. Mi nagyon sok hülyeséget csinálunk együtt, sosem unatkozunk. Jobban szeretem, mint akármelyik legjobb barátom és jobban, mint bárkit, akibe szerelmes voltam, mégsem mondanám hogy kifejezetten baratilag szeretem vagy hogy kifejezetten szerelmes vagyok.

Az első másfél év után jobban elvagyunk egymás közvetlen társasága nélkül is, gyakran elvonulunk a saját asztalunkhoz a lakásban hétvégente alkotni vagy kockulni vagy kevésbé rohanunk haza munka után, lefújva mindenféle összejövetelt, mint korábban. Persze ez most sem gyakori, talán havi 1.

De nem, más ilyen értelemben nem vonzott. Egy bamba szar vagyok, mióta ő a párom, akinek az sem esik jól nagyon ha valaki flörtölni próbál vele.

Nem ugyan azt, de nagyon hasonlót. Egy sokkal mélyebb szerelem, máshogy "őrülök meg" érte. Nálunk vissza-visszatér a rózsaszín köd is ha van egy romantikusabb közös program vagy minőségi idő együtt.

Vízválasztó a 3 év. 3 év nagyjából az az időszak amíg akármit csináltok, bármennyire elhanyagoljátok a kapcsolatot megmaradnak az érzelmek. Utána viszont nem hogyha nincs a kapcsolatban minden napos komoly munka. Nagyon jó indikátor a 3 év arra, hogy működőképes-e egy kapcsolat. Hogyha eltelik a 3 év és egy lapos, megszokáson alapuló szar az egész akkor nem fogtok működni, nem tudtok dolgozni a kapcsolaton. Ami téged hozzá köt az mindössze némi megszokás.

Gyereket kifejezetten tilos ilyen kapcsolatba vállalni, a lehető legrosszabb párkapcsolati példa neki a langyos szar. Egyébként sincs az ég világon semmi értelme 22 évesen gyereket vállalni. Legyen egy normális, tényleg komoly kapcsolatod amiben munka is van, majd utána lehet gondolkozni a gyereken. Az ilyen langyos megszokáson alapuló kapcsolatot a gyerek még a születése előtt kinyírja.

Nyilván helyre lehet az ilyet hozni de nekem a hozzászólásodból az jön le, hogy nem nagyon van fogalmatok mit kell egy kapcsolatért tenni, nem jön nektek természetesen ez a dolog. Így maximum ideig-óráig fog működni.

En a helyedben nem eroltetnem! Pszicjoszomatikus betegseg is lehet tole lelki módon! Peldaul nemi betegseg2vagy borbetegseg. A szervezetre fogja tavol tartani.

Állj a sarkára mondd meg neki ne szivasd had legyen neki is eselye egy jobb kapcsolatra. Ha ez csak baratsag akkor ne kepzelj bele tobbet! Ha ugy erzed megfulladsz akkor az már elég durva!