Biztos kapcsolat (akár házasság), ami nem olyan jó, vagy egyedül?

Sosem voltam házas és nincsen gyerekem, így az én tanácsomat ezzel a szemmel olvasd.

A gyerek örökre összefog kötni, ez tény. Nagyon jó dolog, ha családban, rendes körülmények között tud felnőni. Viszont, én úgy gondolom, hogy mivel csak egy életünk van, nem áldozhatod fel az egészet arra, hogy boldogtalanul élj.

Egy beszélgetést megérne a dolog, ahol őszintén, részletesen, nyíltan elmondod, hogy mikkel bánt meg, mit várnál tőle, min változtasson. Ha képes rá és megteszi, akkor talán van jövőtök.

Ha ezután sem változik a dolog, akkor hagyd el. Nehéz és hosszú idő kiheverni, de én akkor is annak a híve vagyok, hogy mindig magunkat kell előre helyezni és muszáj figyelembe vennünk, hogy mi a jó nekünk.

Inkább, mint, hogy 60 évesen bánd, hogy elment feletted az élet és egy pillanatában sem voltál boldog.

Azzal pedig ne foglalkozz, hogy mások mit mondanak. Nem biztos, hogy jobb annak, aki mellett olyan ember van, akit nem szeret és akivel nem boldog, mint annak, aki egyedül van és legalább azt tehet, amit szeretne.

Nyilván, itt a legfontosabb eldöntendő magadon kívül, hogy a gyereknek mi lesz a jó?

Talán a gyereknevelés iránti tapasztalatlanságom miatt gondolom így, de attól még lehet jó élete neki, hogy a szülei nincsenek együtt. Hiszen az apja ugyanúgy láthatja, törődhet vele, megadhat neki sok mindent, nyilván ehhez békés úton kell az egészet inténi.

A döntés a te kezdeben van. Mérlegelned kell, hogy mi a jó neked.

Először is, ami ebbe vigaszt nyújthat az az, hogy a szerelem elmúlik egyszer. És helyébe a szeretet lép. Ami sokkal mélyebb, mint egy szerelem. (Jó esetben.) Nos, ami nem vigasztaló nálatok, azaz, hogy tulajdonképpen te meguntad őt. Sokat veszekedtek, nincs viszonyítási példád, hiszen ha jól értelmezem, nem volt rajta kívül más, komoly kapcsolatod. Mivel gyerkőcötök van, igen nehéz a helyzet. Ha nem lenne, azt mondanám hogy LÉPJ! Viszont, egy gyermek nem tart össze. Úgyhogy én a helyedben biztos, hogy változtatnék. Hiszen a picinek sem jó, ha feszült légkörben nő fel, netán veszekedéseket végig nézve, hallgatva. Azt nem írtad, hogy hány éves vagy, de mindegy is. Sosincs késő! Még boldog lehetsz.

És az az érzés, hogy majd egyedül maradsz, kinek kellesz, stb hidd el hogy normális! Mindenki ezt gondolja...