Óriásit fogok csalódni, vagy van remény? Mit tegyek?

Megpróbálom röviden leírni.

3 éve vagyok együtt a barátommal, aki életem első barátja. Nagyon nehezen indult a kapcsolat, az elején nem volt szerelmes, de én igen, és emiatt próbáltuk meg. Sokan ellenezték a kapcsolatot, de én belementem, mert szerettem volna már szerelmesnek lenni. Miután összejöttünk néhány hónap kellett ahhoz, hogy belém szeressen, és 1-2 évet nagy boldogságban töltöttünk el.

Az elmúlt 1 évben azonban romlásnak indult minden, gyakran érzem magam irányítva általa, sokszor lekiabál, és a szexuális életünk sem az igazi már. Folyton panaszkodik, folyton azzal jön, hogy idegesítem. Ilyeneket kell elképzelni, hogy veszek egy felsőt, és mondjuk neki nem tetszik, akkor kiakad rajta hogy "Miért nem tudok csinosan felöltözködni?". Nyár óta hanyatlik igazán ez az egész.

Eszembe sem jutott megcsalni, viszont a szakítás megfordult már a fejemben. Munkahelyet váltottam októberben, és ott az egyik kollégámmal nagyon közel kerültünk egymáshoz. Mivel teljesen elvesztettem az önbizalmam, és még mindig van bennem vágyódás a szerelemre, így nem tudom eldönteni, hogy ez a férfi vonzódik-e hozzám, vagy csak barátságos. A barátnőim szerint vonzódik, hiszen mindig kedves és mosolyog rám, törődik velem, néz engem, segítőkész és gyakran felvidít, amikor rossz kedvűnek lát. VISZONT ő nős, emiatt sem gondoltam, hogy flörtölni próbálna velem. Nem történt közöttünk semmi, hiszen semmi konkrétumot nem tudnék mondani ami bizonyítaná, hogy nem csak barátkozik, viszont teljesen elkezdtem érzelmeket táplálni iránta.

Nagyon jó érzés, hogy egy férfi így bánik velem, és teljesen elfeledteti az otthoni rossz dolgokat. Tudtommal a munkatársam kapcsolata is hanyatlik, állandóan veszekednek és haragban vannak. Én nem merek nyitni felé, csak csendesen élvezem a közeledését. Naiv vagyok, lehet bebeszélem az egészet. Olyan ritkán tetszik meg nekem valaki, egyszerűen jelenleg el sem tudnék képzelni egy "harmadik személyt", aki most bejöhetne a képbe és boldog lehetnék vele.

Reálisan látva a dolgokat, ennek egy óriási pofára esés lehet a vége, nem egy love story. Nem tudok szakítani a barátommal, mert öngyilkossággal zsarolt. Sajnálnám egyedül hagyni, annak ellenére hogy ennyit bántott. Viszont a munkatársam is éhezik a szeretetre, meg nem is akarja hogy boldogtalan legyek. Sosem merne nyitni felém, csak ezek a kétértelmű jelek vannak, de nem akarok házasságtörő sem lenni.

Mit tehetnék? A munkatársam közeledése óta érzem újra boldog nőnek magam.

25/F , a kolléga 32/F

én pedig 24/N