Miért érzem, hogy semmi szükség nincs karrierépítésre, helyette nekem màr szülnöm kéne? N25

A velem egykorú ismerőseim közel fele házas, sokaknál (hamarosan) jön a gyerek... Úgy érzem ez egy verseny és nekem is házasodnom “kell.”

Annyi helyen olvasni a sok, “nagy” karrierista nőről.... de konkrétan egy ilyen nőt sem ismerek. Mindenki házasodik, szül, nem is dolgoznak... vagy a szokások virágárus, bolti eladó, pultos lány szitu. Vagy elvégzik az egyetem büfé - ruhatár szakát és ezutan választják a szülést és az otthonlétet.

Mindenhol azt hallom, hogy szüljek, szüljek, szüljek.... de nincs kinek és nincs hova ,és néha azért arról is hallani, hogyha a nő nem szakad meg a munkában, a nagy karrierépítésben, akkor értèktelen, aranyásó és eltartatja magát. Sok az elvàrás és egymással ellentétesek.

Bennem személy szerint semmi versenyszellem, semmi hivatastudat, jobb a lakásban tenni-venni, mint “nagy felelősséget vállalni” és “nagyon versengeni”. Ugyanakkor megrémít, hogy a csapból is az folyik, hogy nekem szülnöm kell.

Bármi ezzel kapcsolatos tapasztalatot, észrevételt örömmel fogadok.

Mielőtt Isten hàta mögötti Kiskunlacházinak néznétek.... tősgyökeres pesti vagyok.