Egy férfi ha egyedül dönt el mindent, az szakító ok lehet?

Ha nem házasok, akkor a jövedelmük vélhetően nem közös, tehát azzal, hogy saját pénzéből vesz egy autót, semmi probléma nincs.

Picit talán furcsa, mert ilyesmiről azért szoktak beszélgetni az emberek, hogy figyi ezt néztem, azt n3ztem, gyere el velem te is nézd meg, stb. De sem jogilag, sem erkölcsileg nem elítéoendő cselekedet akkor, ha ez a közös életre és kiadásokra nincs hatással.

Az albérlet már aggályos, főleg, hogy annak a költségei gondolom közös terhek. Erről már igenis kellett volna beszélni, mert a nőnek sem mindegy, hogy mennyi a rezsi és a bérleti díj, hogy mennyit kell majd onnan munkába utaznia, mennyire lesz messze pl a beteg édesanyjától, stb.

Egy dolog gondoskodónak lenni, és egy másik, hogy egyenrangú félként, vagy "gyerekként" kezeli a partnerét a kapcsolatban.

A "dehát látod, mindent megteszek érted" nem jogosít fel senkit arra, hogy felnőtt emberek helyett, rájuk kihatással lévő dolgokban a beleszólásuk nélkül döntéseket hozzanak.

Szerintem az, amit a férfi tett az nem árnyoldal, hanem teljes alkalmatlanság felnőtt, egyenrangú kapcsolat kialakítására. Kivéve persze, ha megbeszélés hatására elgondolkodik, elismeri, hogy ezt nem kellett volna, és változtat.

Attól még, hogy a nő keresete nem elegendő az albérlet felére, igenis meg kéne beszélni vele előbb, hogy költözni akar a férfi. Attól még, mert kevesebb pénze van, ő nem lesz a férfi tulajdona, nem lesz egy tárgy, amit csak úgy cipel magával, mint a korábban említett vázát. Az autó még hagyján, bár azért nagyobb pénzügyi kiadásokat igenis meg kell beszélni, hiába nincs közös kassza, együttélésnél igenis számít a kommunikáció. De a költözésbe pl határozottan lenne beleszólása a nőnek is, hiszen ő is ott lakik, neki is fontos a környezete, az otthona, nem lehet csak úgy szó nélkül hurcolászni magaddal.

Részemről ez nagyon is szakító ok lenne, egyáltalán nem egy erős és független férfit látnék ebből, hanem egy pénzével uralkodni vágyó öntelt faxkalapot, aki arra se méltat, hogy egyáltalán rákérdezzen, nekem mi a véleményem valamiről, csak mert nincs pénzem beleszállni.

Jaaaa, na ez meg, hogy "dehát én fizetem" pedig a bántalmazó kapcsolat előszobája.

Oké, hogy ő fizet, de eddig is tudta, hogy a párja mennyit keres, és attól, hogy kevesebbet, attól ő még egy másik, önálló gondolatokkal rendelkező emberi lény, nem pedig az említett váza.

Sajnos azt kell mondanom, hogy ez a kapcsolat elindult a tipikus lelki terrorral működő kapcsolat felé vezető lejtőn. Amikor az egyik fél semmibe sem nézi, semmire sem tartja a másikat, csak egy eszköznek arra, hogy saját családja legyen. Nem a másik személye fontos neki, csak kell valaki, aki sűrű bólogatás mellett mindig úgy viselkedik, ahogyan neki tetszik.

Vajon miért nem egy magához hasonló helyzetű nőt választott?

Ezek nem tudatos döntések amúgy. Ennek a férfinek kisebb-nagyobb mértékben torzult a személyisége, így érzi magát biztonságban, ha teljesen az övé az irányítás.