Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Az miért érzéketlenség, és szívtelenség ha valaki realista egy kapcsolattal vagy annak a jövőjével?
Röviden a sztori, egy lány, akivel együtt vagyok pár hónapja nagyon sokat álmodozik a közös jövőnkről. Én meg nem értem, hogy miért és ezt többször mondom is neki, hogy a helyében azért ne tervezzen pár hónapnál tovább, annyi minden közbe jöhet.
De ha ezt így kimondom, ami az igazság, akkor meg én vagyok az érzéketlen meg a szívtelen. Pedig nem, csak én igyekszem realista maradni.
Ő miért nem képes úgy látni ezt, ahogy én? Vagy felőlem éljen ebben a hazugságban, hogy majd közös ház meg gyerekek, de a valóság az, hogy jó eséllyel egy év múlva már szóba sem állunk majd és tapasztalatból beszélek van olyan ex-barátnőm, aki arra is képtelen, hogy visszaírjon Facebookon.
válasza: válasza: válasza:#32
Ő is tönkre fogja tenni a kapcsolatát, írja, hogy konfliktust szül közte és a párja között az, ahogyan nyilatkozik a témában. Aztán ha már megtörtént a szakítás, elkönyveli magában, hogy neki volt igaza, mint mindig. Önbeteljesítő jóslat.
válasza:Kérdező nem érted a lényeget.
Senki nem azzal száll vitába igaz e hogy minden kapcsolat zátonyra futhat. Sőt azzal se hogy a kapcsolatok többsége így végzi mert ez is tény.
Viszont az érthetetlen (számomra is) hogy miért ennyire sarkalatos kérdés ez neked.
Az ember összejön valakivel és tudja hogy akár másnap vége lehet de ennek ellenére bele megy a játékba. Mert engem is boldoggá tesz ha a "mi van ha" játék közben beszélünk egy jövőbeli házról vagy gyerekekről. Nem azért mert biztosra veszem hogy az illetővel eljutok addig hanem mert akár az is elő fordulhat hogy igen és akkor jó tudni ki hogy áll a dolgokhoz. Sok mindent megtudhatsz a másikról egy ilyen beszélgetés során és erősíti a kapcsolatot.
Ha nem tervezek a másikkal miért lennék vele együtt? Természetes hogy nem házasodunk össze két hónap után. Mindenki hagy magának egérutat. Ezért nem hanyagoljuk (jó esetben) a barátainkat és nem szakítjuk meg a kapcsolatot a családdal. Van félre tett pénzünk és csak akkor vállalunk gyereket ha egyedül is fel tudjuk nevelni. Ezért létezik a házassági szerződés is. De az hogy valaki tudja ezeket és számol az eshetőséggel nem jelenti hogy ekörül forog az élete. Nem erről beszélget hanem a pozitív jövőképről hisz simán lehet hogy évekig együtt lesztek ha nem is örökre. Nem jobb úgy élni hogy a jót feltételezed ha úgyse tudod melyik jön be?
Ezzel a gondolkodás móddal soha nem fogsz házasodni összeköltözni gyereket vállalni? Hisz hogy lehetne ezeket megtenni mikor a válás drága a gyereknek meg nem jó ha egyszülős nevelésben nő fel.
Te az általános vélekedést strucc politikának tartod én meg azt mondom végtelenül negatív vagy.
Minden éremnek két oldala van. Te úgy gondolod az hogy mindig a negatívra készülsz jó más meg máshogy gondolja. Miért a te elméleted lenne a tökéletes?
Szerintem a negatív mindig a rosszra készül bár elismeri hogy akár jól is elsülhet de az nem valószínű (mint te az alapján amit eddig írtál) a realista látja a helyzet mindkét végkimenetelét és mindkettőre készen áll van terve mindkét eshetőségre és van a pozitív aki bár látja a dolgok lehetséges kimenetelét de ahogy te csak elmélet szintjén foglalkozol a pozitív lehetőséggel ő csak elméletileg látja a negatív végkifejletet. Ők azok akik a semmire szülnek akik nem terveznek akik már fél év után házasodnak. Akik csak a párjukra figyelnek és elhanyagolják a többi kapcsolatukat a külvilággal így nagyon egyedül maradnak a végén ha nincs szerencséjük.
Én a helyedben egy hasonlóan negatív "realista" embert választanék. Valaki aki tényleg realista ne adj Isten pozitív beállítottságú nem tud mit kezdeni a statisztikákkal egy érzelmi helyzetben. Mert nem a statisztika fogja megmondani mi lesz hisz ti nem sok ezer ember átlaga vagytok hanem szuverén lények akik adott helyzetben derül ki hogy cselekszenek. Akik hatnak egymásra és jó esetben tenni szeretnének a kapcsolatért.
34-es! Az a baj, hogy ti nem értitek a lényeget, ugyanis számomra az az érthetetlen, hogyha kollektíven mindenki tudja, hogy úgy van, ahogy mondom, akkor miért ilyen rohadtul nagy tabu beszélni róla?
Miért kell majom szintjére (bocs főemlős) visszamenni és ugrálni boldogan a szerelem vélt vagy valós örömtüze körül?
Minket sok egyéb más mellett éppen az tesz emberré, hogy tudunk gondolkodni, tudunk számolni valószínűségekkel, tudunk hosszú távú tervet készíteni. Ha valaki azt mondja, hogy tervezzünk meg egy házat az érzéseink alapján ki venné komolyan? Simán összedőlhetne a legkisebb fuvallattól.
Ha valaki azt mondja hozzuk meg életünk egyik legkomolyabb döntését pusztán az érzelmek alapján, arra meg mindenki tapsikol örömében, és nekem akarják megmagyarázni, hogy én velem van a baj, amiért merem használni az agyamat. Bocsánat, tényleg nekem ez a "devolúció" nem fog menni, se most, se soha.
Nem is akarom, nem leszek olyan frusztrál és rettegő fazon mint LayJones ő most azért van ennyire kétségbeesve, mert tudja érzi, hogy amit csinál az ostobaság és azt is érzi, hogy rohan egy idióta dolog felé, így viszont ahelyett, hogy elővenné a régi racionális énjét azt szépen elfojtja (már ha hiszünk annak, amit ír) és, amikor ez az elfojtott én más formában most általam előkerül érthetően hisztis, hiszen nem tud mit kezdeni a helyzettel. Ez olyan mint mikor a gazdag embernek elveszik a vagyonát, emiatt kénytelen fizikai munkát végezni, de ő megmagyarázza, hogy ez legalább egészséges. Ez kb. kognitív disszonancia.
válasza: válasza:*ásít* hja, rettegek. Borzalmasan. El nem tudom mondani.
Azért az orvosnak is mondd el ezeket, hátha új gyógyszert kell írnia.
36-os! A párkapcsolat önmagában egy komoly döntés, nem gondoltam, hogy ez magyarázni kéne. Sajnos jóval kisebb az esélye, hogy egy pár együtt marad, mint az, hogy szétmegy. De ezt is írtam már tucatszor.
37! Dzonzibátyó, igen félsz meg hisztizel, akik végigolvassa a válaszaidat, annak ez nyilvánvaló, pláne ha történetesen jól ismeri az embereket. Szoktam beszélgetni a kollégákkal, ha már így javaslod (IRL orvos vagyok, bár belgyógyász rezidens ezt azért nem írtam eddig, mert a kérdés szempontjából teljesen irreleváns) és furcsa mód ők sokkal jobban megértik ezt, mondjuk nem is csoda, mi egész nap valószínűségekkel dolgozunk, (csak ezt a laikus nem tudja) és módszeresen hazudunk a betegeknek sajnos. Nem csoda, hogy nem tudunk úgy csinálni, mintha a magánélet más volna. Ha például tudod, hogy az akut pancreatitisnek hány százaléka végződik halállal, akkor számolsz vele, hogy a beteged nem megy haza. Igaz meg nem mondod neki. Csak tudod a tököm tele van a színházból, meg abból, hogy még "otthon" se lehetek őszinte, ott is kegyes hazugságokkal kell jönni.
Azért majd jussak eszedbe a válóperes ügyvédnél.
válasza:#38 Olyan jól ismered az embereket, hogy a saját barátnőd érzéseit sem vagy képes értelmezni. (Azt már meg sem említem, hogy azt sem érted, amit én írok...) Az akkut pancreatitis halálozási esélye 10-30% közötti a beteg állapotának függvényében. Te azt mondod, hogy az emberek harmada nem megy haza. Én meg azt, hogy kétharmada igen, de ha egy százalék élné csak túl, akkor is mindig úgy kellene hozzá állni, hogy az aktuális ember lesz az az egyetlen egy. Amúgy fura, rákos ismerőseimnek mindig elmondták, hogy kb mire számíthat és mekkora eséllyel...
Egyébként senki nem beszél kegyes hazugságról, ez inkább olyan, mint a poharas példa. Valakinek félig tele, valakinek félig üres. Neked sosincs benne elég, a szomjas meg örül, hogy van mit inni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!