Az miért érzéketlenség, és szívtelenség ha valaki realista egy kapcsolattal vagy annak a jövőjével?

Külön vártam, hogy írja-e valaki, hogy "a párkapcsolat nem neked való" nem kellett sokat várjak. 🤣🤣

Nem itt valami nagyon nagy baj van a fejetekkel, ne haragudjatok meg. (most az fog jönni, hogy valaki beírja, hogy nem is a te fejeddel van) Tehát komolyan ott tartunk, hogy ne beszéljünk a valóságról, ne beszéljünk a lehetséges nehézségekről, mert hát minek, és ha kell ugorjunk bele a szakadékba is, mert úgy szokás.

Aztán meg csodálkoznak, hogy miért ér véget annyi kapcsolat, mert ugye ha a többség is az eszét használná, még a végén nem esnének pofára, ha nem egy álomvilágban élnének.

Gondoljátok már végig, hogy nektek meg minden ismerősötöknek az az első kapcsolata, amiben most van? Valószínűleg nem. Józan ésszel belátható, hogy rengeteg kapcsolt megy tönkre. ez tény. Ezt ti is tudjátok, a párotok is. Ebből következően jó az esély rá, hogy az éppen aktuális kapcsolat is majd tönkremegy. Ha nem az csak pozitívum, de az esély rá igen jelentős. Erre az a reakció, hogy velem van a baj, amiért van képem gondolkodni és a valóságban élni és ezt kimondani.

mondok mást! Sok vonat késik, mikor kimégy a vasútállomásra bár a menetrend szerinti indulásban reménykedsz, de eszedbe fog jutni, hogy mennyi minden közbejöhet a MÁV-nak és könnyen lehet, hogy a te vonatod is késik. Akkor ez előrelátás. Ha ugyanezt az ember párkapcsolatban csinálja meg az már gonosz, ártalmas dolog. Ugye értitek a logika hibáját?

17-es! Kezdem azt érezni, hogy ez csak akadékoskodás, mintha valahol mindenki tudná, hogy igazam van, de ezt fájdalmas kimondani, ezért letagadjátok és ilyen panelek mögé bújtok, hogy nem is szereted, ha mindenki így gondolkodna akkor ez és amaz lenn, ha így gondolkodsz, akkor ne tedd ezt se azt se stb.

Értem a terelést, amit csinálsz, csak gondold végig. Én még nem kaptam infarktust, életkorom és egészségi állapotom alapján nem valószínű, hogy ma délután kapok, lehet de elhanyagolhatóan kicsi az esélye. Ha azt kérded kaphatok-e infarktust az elkövetkező 15 évben, azt mondanám, hogy bár valószínűtlen, de elképzelhető, ha azt kérded kapok-e infarktust 60 éves koromig az elkövetkező harminc évben, akkor azt válaszolom, hogy sajnos jó esély van rá ismerve a családomban lévő kardiovaszkuláris megbetegedések halmozódását.

Ha elmégy egy orvoshoz 180 kilósan, nehézlégzéssel masszív cukorbetegként, magas vérzsírszinttel ő azt fogja mondani, hogy azonnal fogyjon 70-80 kilót és ad egy diétát, mert akkor öt éven belül 50% feletti az esélye, hogy infarktusa lesz, ha nem változtat. Ezt szerintem mindenki elfogadja.

De itt ezt hallom "erre a nomrális válasz az itteni többség szerint, hogy "Én szeretek élni és hiszek abban, hogy én abba az 50%-ba esek, aki nem kap infarktust így sem, és nem is értem mit keresek itt és nem hallgatok magára" -majd lihegve feláll és kitámolyog az ajtón. Az orvos a valóságban megcsóválja a fejét és azt mondja, "ha meg akar halni".

Tehát bármennyire is rettegtek tőle az életünket valószínűségek és nem bizonyosságok uralják, ez pedig éppígy igaz a párkapcsolatokra is, és minél hosszabb távú egy kapcsolat annál több a bizonytalansági faktor. Momentán elég jó bizonyossággal állítom, hogy néhány hónapig működni fog a dolog. De aztán olyan új faktorok kerülnek képbe, amik miatt nem tudom garantálni, hogy ez a hosszútávú jövőben is így lesz.

Tudjátok az a legszörnyűbb, hogyha ezt így elmondom bárhol mindenki egyetért, de ha ezt így elmondom barátnőnek vagy éppen ide, akkor hiszti a válasz.