Ti szakítanátok ebben az esetben?

Üdv! Nagyvonalakban, párommal több mint egy éve vagyunk együtt. Nagyon szeretem őt, mely szerelemmel, de volt köztünk egy kisebb törés, mikor ketten kimentünk külföldre és én végül hazajöttem mert nem bírtam a kinti munkát. Ő kint maradt, pedig nem kerestünk jól, de ő a tengerparton érzi jól magát. Én is imádok utazni és nagyon nehéz volt hazajönni, főleg nélküle. Ő is teljesen bele volt betegedve, hogy én hazajöttem, de ő nem tudott volna mert tényleg nem érzi magát jól itthon. Én akkor mondtam neki, hogy menjünk másfelé majd külföldön. Jobban megfontolva, mihez kezdünk. Kb összesen 3 hónapig voltunk távol egymástól és a vége felé már kezdtünk eltávolodni. Én jobban igényeltem, hogy beszélgessünk. Neki pedig kint volt egy fellangolasa valaki iránt, amit őszintén elmondott. Nem csalna meg soha és nem bír hazudni. Csak őszinte akart lenni és elmondta. Viszont ez okozott bennem egy törést, nyilván. Nemrég jött haza Magyarországra, és mondtam neki, hogy szerintem mindkettőnknek kell minimum pár nap amíg összegezzük, mit érzünk. És majd ő keressen egy hét elteltével. Ő ezt tiszteletben tartotta. Én írtam neki pár nap után hogy én készen állok hogy találkozzunk. Ő is készen állt és mondta személyesen hogy hiányoztam neki és átgondolta, és mélyen szeret engem és sosem akarna eldobni magától. Nagyon jól éreztük magunkat. Viszont mondta hogy talán fel az elköteleződéstol és hogy fel kell adnia önmagát, mert nagyon nagy a szabadsagigenye. Bennem viszont maradt egy kérdés, mivel ő kint eljegyzett engem és nem tudtam hányadán allunk akkor így . Ma rákérdeztem és mondta hogy lehet hogy jobb ha újrakezdik az elejétől, mintha most randiznank, a kapcsolat legelejétől. De nekem ez nagyon furcsa így, mivel én azt érzem hogy ha meg tudunk beszélni valamit akkor ha már eljegyzett, ezt nem vonja vissza. Biztosan megijedt, de el kell terveznunk , hogyan tovább, mivel mindketten külföldön képzeljük el, de volt szó arról hogy hová menjünk és ő elküldte az önéletrajzát egy teljesen más országba, amiről nem is beszéltünk. Aztán mondta hogy nem is biztos hogy felveszik oda és ha igen akkor is visszamondhatja, és inkább az anyja hatására jelentkezett oda. Nem tudom mitévő legyek, ez , hogy jegyben járunk és már mégse , ez igy eléggé szívén ütött és nagyon szeretem, nem tudom, hogy ő valaha el tud e kotelezodni vagy csak megijedt most, a sok távol töltött időtől :( úgy érzem nem akarom elveszíteni mert vele olyan más minden, de vak sem akarok lenni. Mint kívülálló, mit tanacsoltok? Ha ti lennének ilyen helyzetben :( szar kimondani a szakítást , de ez jár a fejemben, hogy lehet el kéne őt engednem :( de így nehéz, hogy az eszem alapján lenne így helyes, de közben szeretem. Csak kérdés, ő is úgy szeret e ahogy én őt ...