Nem értem magam. Nem hinném, hogy érzek iránta valamit, de nagyon hiányzik. Szerintetek ez miért van?

Egy volt osztálytársamról van szó, most érettségiztünk. Tudni kell a srácról, hogy nagyon bolondos, rengeteg hülyeséget tud beszélni és nagyon gyerek még. Én rengeteget röhögtem vele/rajta, még a szerelmi bánatból is ő mozdított ki (öntudatlanul, a puszta személyével), szóval bármilyen sötét hangulatomból ki tud mozdítani. Tudtam, hogy nagyon fog hiányozni, hát most még annál is jobban.

Csak olyan fura, mert hiába, hogy 18 múlt, nem foglalkozik a csajokkal. Elvan a kedvenc horrorfilmjével, meg a sok baromsággal, amiket kitalál. Nem meleg, meg semmi ilyesmi, csak nagyon egyedi:)

Na és én meg azt érzem, hogy nagyon hiányzik és vele akarok lenni, hallani és látni. Lányok közül velem került a legközelebbi kapcsolatba, nagyon össze szoktunk. De persze azért mert én viszonyultam hozzá másképp. Mikor mások leállították, hogy fogja be a száját, én kértem, hogy folytassa. És mindig megvédtem, mikor szívatták.

Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy nélküle legyek. Ez most mi?