Szerintetek kinek van igaza? Szerintem nagyon gáz, amit csinált és nem tudom mi tévő legyek (hosszú).

Sziasztok,

A párommal fél éve vagyunk együtt, egyelőre nem költöztünk még össze.

Mindketten albérletben vagyunk. Nekem van egy lakótársam, neki jelenleg nincs, de egy 60 m2-es 2 szobás albérletben van (a lakótársa 3 hónapja költözött ki, mert összeköltözött a barátnőjével).

Én 27 éves nő vagyok, ő 30 éves férfi.

Az albérletünkben a gázcirkó teljesen megadta magát még szeptemberben. Kijött a szakember, de nem elég egy új szekrény, komplett felújítás kell a házba, radiátorok cseréje, csöveket kicserélni, a cirkó sem az előírásoknak megfelelően van beszerelve, a kémény nincs kibélelve (századfordulós polgárlakás a VII kerben). Aki valaha már felújíttatott ingatlanban cirkót, vagy volt dolga a kéményseprőkkel, szerintem nem kell meséljem, mekkora tortúra lesz ez... Legalább 3-4 hónap, de gyanítom több.

A kazán a melegvizet és a fűtést is szolgálja és emiatt marhára kezd élhetetlen lenni a lakás (eddig az edzőteremben fürödtem meg mostam hajat).

Lakótársam a mai nap egy kolléganőjéhez költözött átmenetileg.

Én megkérdeztem a párom 3 hete, hogy én oda tudnék-e költözni, hiszen nincs lakótársa, amúgy is 2 szobás az ingatlan (van külön tér, ha épp nem egymás nyakán akarunk lenni), természetesen kifizetek MINDENT, ahogy illik felesbe (lakbér, közös ktsg.). Nem állandóra terveztem odaköltözni, de mondta, hogy gondolkodik.

Időközben a párom egyik "csajhaverja" összeveszett a párjával és keresett albérletet. Ő neki szó szerint azonnal rávágta, hogy persze, költözz oda.

Teljesen összetörte a szívem, nagyon leírni se tudom, mennyire szarul esett ez...

Eddig is úgy éreztem, hogy a párom más csajokkal beszélget félreérthetően, meg az exével is beszélget. Próbáltam jófej lenni, meg toleráns, meg laza, hogy nyilván lehetnek az embernek ellenkező nemű barátai, de nem tudom... én azzal a néhány férfi ismerősömmel nem így beszélgetek, ahogy ő.

Ő szerinte az összeköltözés korai, meg ő ezt nem így tervezte, meg neki kell a tér, meg a külön idő is, különben úgy érzi, meg fogom folytani (?!).

Kezdem azt érezni ennek semmi értelme. Amikor szükségem lenne a páromra, cserben hagy és úgy érzem magam, mint akinek koldulnia kell a szeretetéért. :/

Elgondokodtam a szakításon erősen, de kíváncsi lennék véleményekre.