Hosszú kapcsolatban sok idő elteltével is csodálattal "kell" nézni a másikra?

Szerintem már az elején se. Egyenrangú emberek, tele a saját előnyeikkel és hibáikkal nem csodálandóak. Senki. Se én, se te, se a harmadik, senki.

Nem kell mindenét csodálni, de azért valamit nem árt értékelni :) Sose vedd természetesnek, hogy ő mindig ott van/lesz, és fejezd ki, ha valami tetszik, de persze normálisan az ember látja, tudja a másik hibáit is, isteníteni meg sosem egészséges sem a párunkat, sem magát a szerelmet.

Alakuljon át, ne csillapodjon. Egyre jobban szereti az elme a másikat, nem csillapodik ez, hisz jobban megismered, és többet tudsz róla, ezért növekszik.

Nem normális. Amit imádsz a párodban az elején azt 1 év múlva már nem? Ez nem így működik. Nem kell együtt lenni olyannal akivel nem tudtok évek múltán is lelkesedni egymásért és felnézni egymásra. Hogyha a párod baromi jó tulajdonságait kis idő elteltével már leszarod és természetesnek veszed akkor szerintem nem vagy alkalmas párkapcsolatra. Egyáltalán miért vagy együtt olyannal aki nem nyűgöz le?