Egy negyvenen felüli patológiás eset tud érdemben fejlődni, ha lett betegségtudata, elkezdett magába szállni, és együtt akar működni a terápiákon, akár gyógyszerre is nyitott?

Én nem vacakolnék vele, hanem keresnék egy eredetileg normális embert. De ez én vagyok.

Hosszú távon mi a profit? Megéri a befektetést. ROI mi?

Ha az a szufla tényleg elfogyott, akkor eszébe sem jut már újrakezdeni az illetővel.És ilyenkor már nincs kérdés sem, hogy érdemes-e újra belevágni a mentálisan zavart elmével.Szóval itt még van szufla.

A másikat kíméld meg, a fogad, öklöd, farpofád meg szorítsd össze és ssri/snri, nyugtató, altató szarokat hacsak nagyon nagyon nincs más választásod, ne szedj, mert azzal is elbaszol vagy 10 évet, mire lejössz róluk, meg ha meg is gyógyulsz, ugyan azok lesznek az akár permanensen visszatérő elvonási tünetek, amire eleve felírták. Pszichoterápiát próbálj, legyen támogató közeged és ha ellensúlyozni kell ideiglenesen valamit, próbáld természetesen.

nincs.

Terápiával (ha az illető komolyan veszi) az érdemi változás több évig tart és közben is elég idegőrlő lehet a családtagok számára. HA benne marad az illető a terápiában, ez is kétesélyes. A gyógyszer csak tompítja a tüneteket, bár bizonyos esetekben elengedhetetlen (skizofrénia, bipoláris zavar, stb.). Egy "sima" személyiségzavarnál a terápia sokkal hatékonyabb, mint a gyógyszer. Plusz az is benne van a pakliban, hogy ha az illető változik a terápia hatására, akkor ő maga akar változtatni az addigi életén, akár teljesen felrúgja azt. Minden család egy rendszer, ha egyetlen eleme változik, akkor az egész változik. Szóval arra ne építs, hogy az illető majd olyan lesz, amilyennek TE szeretnéd... mert ez biztos, hogy nem így lesz. Olyan lesz, amilyenné ő szeretne válni, és egyáltalán nem biztos, hogy abban a képletben te is benne leszel. Ennek függvényében dönts!