Fiatalon összejöttünk, rég és jól együtt vagyunk, de az a fránya szabadságvágy. Mit tegyek?

18 évesen jöttünk össze, immár 8 éve. Nagyjából boldog, kiegyensúlyozott kapcsolatban éltünk, de egyszer csak az immár 26 éves lányra, (aki már menyasszony) rájön, hogy ő szereti párját (engem), vele akarja leélni az életét, de vágyik arra, hogy a fiatalságát kicsit kiélje, és kipróbáljon dolgokat, mert jobb most, mint később. (Soha nem kötöttem le, vagy szálltam rá, inkább ő velem szembe.) Így hát megállapítjuk "közösen", hogy picit jó lenne nyitott kapcsolatban élni, vagy pedig "egyelőre" "barátság hiperextrákkal" kategóriára átnevezni a kapcsolatot.

Nekem, a 26 éves fiúnak ez a "kiélés" egyszerű, mert nem lenne ügy érzelem nélkül, buli alapon nemi kíváncsiságomat és kimaradásaimat kielégíteni máshol, ilyesmit én is lenyelnék, de Ő "nem az a fajta", és ezért neki kell a romantika, a viszonyosdi, így aztán egyre többet találkozgat valakivel, akivel állítólag csak barátok, noha a srác szerelmes belé, de nagyon nem tetszik az, ami fele megy a dolog. Meg tudjuk beszélni, és egymás mellett állunk (asszem), de félek, hogy nagyon nem lesz jó vége ennek. Az a gond, hogy én is be kellett lássam, hogy jobb hagyni, hogy most történjen ilyesmi, mint házason, gyerekekkel, és ha egymásmellé valók vagyunk, úgyis együtt maradunk, ha nem, akkor meg ez van... De úgy érzem, egyre jobban kifut az irányítás a kezemből.

Mit tegyek? Mi a meglátásotok, tanácsotok? Esetleg volt valaki ilyen helyzetben?