Fiatalon összejöttünk, rég és jól együtt vagyunk, de az a fránya szabadságvágy. Mit tegyek?

Köszönöm a tanácsot... Megfontolom.

Ahhoz mit szóltok, hogy egy közeli ismerősöm szerint ez amolyan próbatétel, hogy biztos akar lenni benne, hogy eléggé akarom őt, és ezért olyan helyzet elé állít, hogy kényszerüljek visszahódítani őt? Állítólag a nők életében időnként előjöhet egy ilyesmi.

A barátság extrákkal történet nem tartott sokáig. Egy sráccal, aki nagyon csapta neki a szelet, nekifutottak, hogy lássuk, mi lesz, milyen mással lenni, de hamar kilépett a lány ebből, és visszajött hozzám, nem is hagyott a "barátságzónában" (tény, hogy sok munkám volt ebben).

Viszont a helyzet lényegében még fennáll, de most inkább a nyitott kapcsolat jellemez, de mégsem. Úgymond viszonya van a taggal gyakorlatilag, amit én lenyelek, hogy hátha sikerül visszahódítani a lányt (jó kérdés lehet egy kívülállónak, hogy Minek?!)

Ismét velem van együtt úgymond, viszont a másikkal még találkozgat, és "kerülgetik egymást, mint macska a forró kását", nemileg nem volt semmi komoly köztük, csak sokat találkozgatnak, de azt nagyon. Jelenleg, mintha velem akarna maradni, és szabadulni a másiktól, de már nehéz, mert nagyon elkezdett kötődni hozzá, ahogy várható is volt sajnos (ezért nem akartam volna ebbe belemenni). Néha meg úgy jön le nekem, hogy vele akarna maradni, de nem akar engem sem elveszíteni. Igen, tudom, meg van a véleményetek... nekem is.

Igazából azóta sokat fejlődött a kapcsolatunk, én is, de Ő maga is sokat tett, hogy megmaradjunk egymásnak és jó pár legyünk - ezt az apró tényt leszámítva, hogy még mindig képben van a harmadik. Úgyhogy lehet, hogy lesz egy szép, megdolgozott, szépre csiszolt, de kidobott kapcsolatunk... De még az is lehet, hogy annyira megcsiszoljuk, hogy megtartjuk. :p

(Én azóta sem nagyon foglalkozok más lányokkal, már azért sem, mert az időm sem engedi.)

Még adok egy kis időt Neki, ahogy kérte, hogy megoldja magában, és döntse el, kivel és mit akar, de akkor csinálja azt, de egy gyengébb pillanatomban szerintem kilépek én magam az egészből, ha nem lesz képes megoldani magától, mert már sok.

Legkönnyebb azt mondani, hogy ha egymásmellé való a két ember, együtt marad úgyis, ha meg nem, akkor úgysem...

Egy drasztikus pillanatban döntést hozott, és azóta nem találkozott a sráccal. Annak ellenére, hogy milyen hévvel elindult a dolog, elég hamar megemésztődött, és hamar megtörtént a "visszaállás". Azóta olyan, mintha újjászülettünk volna. Építgetjük a kapcsolatunkat, és azt kell, hogy mondjam, hogy jobb, mint valaha. Nem szeretném újra átélni, de csiszolt minket, és közelebb érezzük magunkat egymáshoz, és sokkal szilárdabbnak érzem az egészet, mint előtte és ezt főleg részéről érzem.

Tudom, furán hangzik, de ez a helyzet.

(* most láttam, hogy nem ment el a teljes szöveg, telefonról írtam)

Tehát egyre inkább azt éreztem, hogy nem jó fele halad a dolog, és végül lezártuk az egészet, ami után teljesen más világ jött, önmagamat is másképp láttam, megértettem, hogy minden nem az én hibám, ami a fejemhez volt vágva, stb. Egyszerűen azt éreztem, hogy

"én eddig miért nem tudtam így együtt lenni valakivel?!"

Végül sajnos (vagy nem sajnos) 2 év után újabb szakítás lett a románcból, mert amennyire jó volt a másikkal, annyira félrejárt a vége fele, és az már durván nem fért bele, amit csinált.

Azóta új párom van, és most már úgy érzem, rendben is vannak a dolgok. Sok békát megeszik az ember, mire odajut.