Tényleg bolond vagyok?

Annyiban vagy bolond, hogy egy érzelmi agyhalotthoz hozzámentél.

Egyébként igen, kb. annyira vagy bolond, mint aki elmegy a szemészetre, ha rosszul lát. Vagy mint aki elmegy a fogorvoshoz, ha fáj a foga. Csak drága férjednek IQ-ból is túl kevés sikeredett ahhoz, hogy ezt megértse.

A pszichológus pedig segíthet, de csak akkor, ha Te is teszel érte. Lehet, hogy közhely, de így van. Az a baj, hogy általában az betegszik meg, aki nem tehet róla, és őt legfeljebb csak tünetileg lehet kezelni, ha nem sikerül a kiváltó okot megszüntetni.

Gyanítom, hogy a legnagyobb mértékben a család vetett vissza téged. Persze, a lehető legrosszabb helyzetben vagy, hiszen már gyerek is van... de hosszabb távon ha mellette maradsz, akkor tényleg bolond leszel. Lehet trükközni, ideig-óráig beszélni a fejével (nem sok haszna lesz), meg ezer féle stresszlevezető és konfliktuskezelő technikát elsajátítand, de ameddig mellette vagy, nem lesznek nyugodt, kiegyensúlyozott napjaid. A kérdés csak az, hogy kell-e ez neked? Hogy a hátralevő fél évszázadot behúzott kézifékkel kelljen végigcsinálnod?

Emellett szép lassan a többi problémával is kezdhetsz foglalkozni. Magától ugyanis nem lesz jobb a helyzet.

De miért kéne elfogadnia? Nálunk is vannak olyan dolgok, amikről megvan a véleményünk, de ettől függetlenül hagyjuk, hogy a másik csinálja, mert tudjuk, hogy az fontos neki.

Amit te írsz a férjedről, csak véleményt alkot. Ez önmagában még nem váló ok. Majd ha tiltja, akár tesz ellene, na az már más. Oké, hogy van véleményem a párom kedvteléséről, akármijéről, de nem tiltom, nem mondom meg neki, hogy ne csináld, mert szerintem hülyeség.

De az, hogy most a férjed szerint pszichológushoz járni pénzkidobás, hát, most mit csináljunk vele. Ő így gondolja. Amúgy nagyon sokan gondolják így, tehát nem egyedi esetről van szó, hogy most a férjed itt a kakukktojás.

KI MIT SZAKÍT, AZT SZAGOL!!!!!!!!!!!

Nem hiszem, hogy nem lehetett észre venni, hogy ilyen!

Ez olyan, mintha nem vetted volna észre éveken keresztül, hogy pucéran jár mindenhova.

"Lehet ilyen volt, csak nem vettem észre."

Sajnos ez nem mentség. Ismerek olyan nőt, aki hozzáment feleségül egy piás férfihoz, hogy majd ő megjavítgatja, és nem érti tízen év házasság, és egy hasonló korú gyerek után, hogy a férje miért alkoholista, és miért nem akar tenni ellene. Talán mert mindig is ilyen volt? Az ironikus az egészben, hogy a nő se nagyon lép ki ebből, pedig lenne pénze rá, a férfinak meg pláne. Valamiért mégis jó ez nekik.

Van is az a mondás, hogy amilyen rózsát szakítottál, olyat szagolsz. Tehát ki milyen párt választott magának, olyan házaséletet él. Ez meg csak a te felelősséged, hogy te anno kire mondtál igent, hiába sarazzuk itt a férjed.

Megmondod, hogy orvoshoz jársz, mert egészségügyi problémád van. Ha ez neki probléma, zuhanyozzon le, majd álljon egy szál fa szban a házatok előtt 1-2 órát, aztán 40 fokos lázzal beszélgettek, hogy ne költse a pénzét jó dolgában az ágyban heverészve gyógyszerekre.

Nem tudom, mikor fogják fel emberek, hogy nem csak a fizikai problémák problémák és azok sem csak akkor, mikor már nem tudod elviselni a fájdalmat. Itt az oldalon is bénáskodnak meg szerencsétlenkednek lelkibeteg emberek, akik előbb csináltatják meg a fogsorukat, minthogy az agyukat rendbetegyék. Pedig mindkettő fontos dolog.