Tényleg bolond vagyok?

És te egy ilyen emberhez mentél feleségül? Kár itt a férjedet lehúznunk, ha te őt választottad, valószínű tudatosan. Vagy menet közben lett ilyen? Kétlem.

Egy nulla érzelmi intelligencia nem csak úgy kialakul a semmiből, az van, mindig is volt.

#4

Nagyon szerethetitek egymást így ránézésre... Idilli kapcsolatok Magyarországon legújabb epizódja.

Amúgy nem, de jobb nem is mesélni erről csak megbízható embereknek, mert van egy olyan tipikus proli réteg - végzettségtől függetlenül értem, ugyanis rengeteg a proli mentalitású doktori címmel rendelkező ember is, mert nálam a "proli" nem a munkást takarja, hanem azt a tipikus "a ZÁTLAGEMBER" felfogást, ahol csak részletkérdésekben és díszleteiben különbözik a bunkó-munkás és a nyárspolgár-sznob értelmiségi réteg hozzáállása. De ugyanazok a standard semmitmondó mondatok, és ugyanaz a gyors elítélés várna rád, ha mesélnél bármelyiknek is arról, hogy szipiáternél jártál/jász.

Minden embernek vannak stresszes idöszakai, amikor minden összejönn.

A mult terheit soha nem szabad cipelni mert az egyre több es egyre nagyobb sulyu es teljesen felesleges a vàlladra venni mint egy nagy batyut.

Lehet triviàlisan hangzik de nekem nagyban segitett hogy màr este 8 tol 9 töl kezdtem aludni. Mindent elé kell tenni ennyi csak a trükkje. Szoszerint az életem is megvàltozott a egyensulyba került minden ami nagyban meglatszik a környezeten is!

Egy hét utan csodalkozni fogsz hogy jokedvü vagy a gyerekekkel, dalolva fözöl es gond nelkül logisztikàzol.

Nem hiszem, hogy a férjeddel nagy baj lenne, nagyon sok ember utasít el bármilyen vallást, ezoterikus dolgot, alternatív gyógyászatot, bármit, ami nem egyenlő klasszikus gyógyászattal. Háziorvos, orvos + gyógyszer kombóra gondolok. Apósom pl. egy olyan ember, aki katona ember volt, és nincs nyekergés, meg hisztike, meg pszichológuska, nyünyüke. Hanem megyünk és csináljuk, tartjuk a hátunkat, haladjunk. És nem tartom őt emiatt gyász embernek, mert az ő véleménye az, hogy mindenféle vallás, alternatív dolog, pszichológus egy hülyeség. Ő nem ebben nőtt fel, nem ebben szocializálódott. Nyilván nem mondom, hogy igaza van, de elfogadom a látásmódját, meg valahol igazat is adok neki.

Szóval lehet a férjed is ilyen, nem? Máshogy van szocializálódva, más a megoldóképlet. Ami nem baj, mert miért is kéne, hogy mindenkinek ugyanaz legyen a megoldóképlete.

De amúgy miért a férjedről van szó már lassan 1 oldal óta, miközben önmagadról tettél fel kérdést?

Ha te a pszichológusban látod a megoldást, akkor menj el, ehhez senkinek semmi köze. Elmész, feltárjátok a múltat, próbál megoldást keresni rá, és kész. Nyilván több alkalomról van szó, tehát azért meg kell fontolni, hogy anyagilag hány alkalmat tudsz vállalni, vagy milyen sűrűn. Na meg azért az időre is figyelj, ha pár hónap alatt nem változik meg a dolog, akkor vagy te nem csinálod azt, amit a pszichológus kér, vagy nem a pszichológus a megoldás.