Meleg a barátom vagy pszichés problémája van?

Kb négy hónapja ismerek egy srácot, de már az első randin csók volt, így végülis azóta is vagyunk együtt. Habár tökéletesen alakult az az első találkozás, teljesen egy hullámhosszon voltunk, de folyamatosan észrevettem, hogy elég nehezen nyílunk meg egymásnak érzelmileg, mindeközben viszont akarjuk a másikat. Én rengeteg elméletet gyártottam már a fejemben, hogy ez miért lehet, főként az exeire gondoltam, mint feldolgozatlan problémákra. Felhoztam neki tegnap ezt a témát, hogy furának tartom, hogy néha hozzam sem ér, nem közeledik úgy és nem mindig mutatja ki az érzelmeit vagy nem mondja, habár korábban megbeszéltük már és mondta is hogy nyilvánosan nem szeret ilyeneket csinalni és tényleg ha kettesben vagyunk, máshogy is viselkedik. Mondtam, hogy nem szeretném ha csak azért lenne velem mert nincs más (ez nagy félelmem)mert vannak érzéseim és nem akarom hogy bárki is ezért legyen velem... neki erre az volt a reakciója, hogy gondolom hogyha csak azért lenne velem, akkor ennyi időt eltöltene velem és pazarolná a sajátját, ahelyett hogy megmondja? És hogy ő nem a szavak embere, szerinte a legnagyobb érték, amit adhat egy ember a másiknak az az ideje és hogy vele van mert ha ez nincs meg, akkor dobálózhat akármekkora szavakkal, de ő sajnos az évek csalódásai után már nem tud úgy megnyílni, egy pajzs van körülötte... rákérdeztem hogy milyen csalódások, és mondtam hogy de ezek szerint nem dolgozta fel őket, amire már remegő hangon mondta, hogy ezeket nem fogja soha feldolgozni, csak elszállnak a semmibe egyszer. Próbáltam az exek felé tapogatózni amire mondta hogy én mindig azt gondolom, hogy egy adott lányon nincs túl vagy ilyesmi, de közel sem erről van szó, persze vannak csalódásai lányokkal ami nem esett jól es benne van ebben az egészben, de az közel sem tesz ki akkora részt, mint más dolgok és itt már majdnem sírt.. kérdeztem, hogy pszichológushoz elment-e már, mondta hogy el, de rájött hogy a mentális problémái soha nem múlnak el, csak együtt élni tud velük és foglalkozni vele, és itt jön a lényeg: ő már tíz éve tudja magáról azt amit és a megoldást is, de nincs hozzá akaratereje, hogy megtegye. Nem akartam rákérdezni, hogy mi es eszembe sem jutott erre semmi konkrét, de később elmondtam anyukámnak és ő azt mondta hogy nem lehet hogy meleg? Persze lehet ezer más dolog is mert nagyon nehéz gyerekkora volt, amit nem akarok részletezni es úgy tudom jó a viszony az apukájával de neki is nagy elvárásai voltak vele szemben mindig is és korábban már volt depressziós többször.

Összességében azt sem tudom hogy mit tegyek, jól tettem e hogy rákérdeztem ezekre és feszegettem a témát.. úgy tudom hogy ebben nem túl jó ha egy nő/az ember párja segít kijönni egy férfinek, csak támogathatja de az biztos a kapcsolat végét okozza, ha pszichomokust jatszik... még egy adalék az egészhez. Azt is mondta (mert sokáig az volt a félelmem hogy csak szexet akar tőlem) hogy én és a nők általában azt nem tudjak megérteni, hogy a szex óriási szerepet jatszik az érzelmi és szerelmi kötődésben és ameddig ez nem történt meg, igazán nem is beszélhetünk semmiről mert az egy nagy vízválasztó, mi csak azt hisszük, hogy a férfi csak azt akarja, de nem erről van szó hanem fontos egyszerűen.