Szerintetek jogosan kéri ezeket az anyósom a fiától?

A barátommal már két éve vagyunk együtt, egy éve együtt is élünk. A szülei szétmentek, az anyja azóta totál padlón van, azt hiszi a volt férje egyszer visszamegy hozzá. Megértem a fájdalmát, mint nő, azt viszont nem értem meg, hogy így viszonyul a fiához és hozzám. Egyszer pár pohár bor után bevallotta, hogy irigy ránk és a boldogságunkra. Sejtettem, hogy ez van a dologban, mert sosem segít rajtunk, mindig csak hátráltat minket, pedig anyagilag nagyon jól áll, de elvárja h pl elvigyük vacsorázni. Keresztbe szervezne programokat aztán fájlalja, hogy nekünk soha nem jó semmi, amit ő akar. Elvárná, hogy minden hétvégén órákat legyünk nála, hogy hazamenjünk hozzá segíteni,de olyan dolgokat, pl kertrendezés, ami nem olyan fontos vagy nem tudom hogy mondjam... nálunk sokszor a ház is fut és arra sincs idő hogy az normálisan nézzen ki. A kertje meg szép, csak kitalál dolgokat. Azt akarta, hogy a fiával elmenjenek nyaralni egy hétre és nem értette meg, hogy a barátom nélkülem egy hétre nem akar elmenni én meg nem kaptam szabit. Júliusban mi voltunk nyaralni kettesben, kiakadt, hogy nem vittük. Azt mondogatja elveszítette a fiát, de nem is igazán tesz érte, hogy ne így legyen, mert sokszor rondan beszél a barátommal, nem érti meg, hogy váltott műszakban dolgozik, sokszor ha megyünk akkor nem áll velünk szóba egy órán át, mert ő nem így és akkor akarta h menjünk stb. És egy óra múlva kezd el velünk beszélgetni, akkor is legfőképp magáról, az, hogy velünk mi van nem érdekli, mert mi meg fiatalok vagyunk a munka az munka ez van, fogadjuk el, hogy sokat kell dolgozni mi még bírjuk ne nyavalyogjunk stb. Mi nem vagyunk empatikusak vele vagy ő nem velünk?