Mit csináljak a férjemmel? Már nem bírom.

Én több szexet szeretnék, de ő nem.

1 éve házasodtunk össze, korábban nem volt ilyen gond, mert mindketten másik fősulin tanultunk, külön éltünk, így ha hétvégen találkoztunk, volt hogy naponta többször is együtt voltunk. Én bennn lennék minden nap, de lagálább heti 3-4 alkalommal jó lenne. Bár már ott tartok, heti egy is! Pár hónap után feltűnt, hogy én kezdeményezek állandóan, és mintha nem is kívánná. Gondoltam megvárom, ő is kezdeményezzen, egy hétig semmi, következő alkalommal kettő, majd bele pusztultam. Próbáltam vele megbeszélni, de csak annyit mondott, ő is szeretné többször, semmi baj. Megint én lettem a kezdeményező fél, ugyanaz a helyzet. Másfél, 2 hétig se nyúl hozzám. Átáltunk a havi 2 alkalomra, szerintem már a fogamzásgátlót sem fogom kiíratni, tudom hogy kicsit durván hangzik, de azért a havi 2 alkalomért nem éri meg mérgezni vele magam. Napra pontosan holnap lesz 3 hete, hogy elesett, és meghúzódott a vála. Azóta nincs szex, de szerintem már előtte is meg volt az egy hét, ha nem több. (Már nem is emlékszem rá) Valamelyik nap már nem bírtam, és rámásztam, erre előállt azzal, hogy ne haragudjak, de most nem akar addig szexelni, még helyre nem jön a válla. (Semmi komoly baja nincs, krémet kapott rá, kicsit meghúzódott.) Én már nem bírom tovább. Már a "segíts magadon" megoldást is bevettettem, de az ugye nem olyan.

Már nagyon csúnya gondolatok is megfordultak a fejemben, nagyon szeretem a férjem, tehát el nem hagynám: biztos van egy pasi, aki hasonló helyzetben van, mint én, esetleg összejárhatnánk. Tudom, hogy nem jó, de én már tényleg nem bírom ezt tovább. És nem tudom mi baja lehet, szeretője nincs, szeretni szeret, ebben biztos vagyok. Szexibbnél szexibb cuccokat szereztem be, semmi. És hiába teszem neki szóvá, látom hogy nem is érdekli. Ugyanakkor ha együtt vagyunk, nagyon élvezi. Már alattomos módon minden praktikát bevetettem, szó szerint kinzásig kényeztetem, hátha megjönne a kedve. De nem. Már nem tudom mit csináljak? Ötetem sincs mi baja lehet. Az a legdurvább, hogy még csak 26 évesek vagyunk, mi lesz 10 év múlva?