Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért várja el a férjem? Miért gondolja, hogy nekem végtelen az időm és az energiám?
Nyáron sok időm volt, főztem, jutott idő a kertre, rá is több jutott. Most, hogy elkezdődött az iskola, munka után rohanok a gyerekért, utána bevásárolni, főzök. Minden munka délutánra marad, amit eddig nap közben meg tudtam csinálni. Most azzal jött, hogy menjek a kertet is csinálni (nem ugyanott lakunk, mint ahol a kert van). Azt várja, hogy suli után bringázzunk el a kertbe. Majd haza, mindent intézzek el a gyerek körül, tornázzak is, mert szerinte dagadt vagyok és igazán tehetnék valamit. És mikor megemlítettem neki, hogy este nem jut idő akkor főzni, ha én ezt csinálom, akkor félig viccesen, félig igazából megjegyezte, hogy semmi gond, felkelek hajnalban, majd akkor megfőzök és elmosogatok. Természetesen úgy, hogy mire ők is felkelnek, én mindennel legyek kész, fürdés, minden, hogy ő nyugodtan tudjon készülődni. Ebből volt már tavaly is gond, teljesen kikészültem év végére, mert mindenkinek meg akartam felelni. Most megmondtam, ez nem megy. De elvárás van, segíteni viszont eszébe sem jut. Olyat ő nem csinál, hogy elmegy bevásárolni. Pedig mondtam neki, hogy összeírom, csak menjen el. Teljes volt a felháborodás, hogy mit gondolok én. Mert ő dolgozik.
A gyerekkel kapcsolatos összes kínlódás rám marad, ugyanis a gyerek hiperaktív. Este rávenni a tanulásra nem lehet, csak cirkusz árán. Ő inkább nem jön haza addig, míg számítása szerint kész nem vagyunk, nehogy hallania kelljen a vitát.
"mert szerinte dagadt vagyok és igazán tehetnék valamit"
Én ennél a pontnál álltam volna fel.
Amúgy mi az, hogy "mert ő dolgozik"? Te is dolgozol, nem? Osszátok el egyenlően az otthoni munkákat. Ha nem tetszik, vegyen fel valakit, aki megcsinálja.
A férjed egy igazi rabszolgahajcsár.
Első pillanattól meg kellett volna felezzétek a munkát és nem szoktatni rá,hogy mindent te végzel el.De úgy veszem észre,te annyira szeretted,hogy mindenben meg akartál felelni neki.Most,hogy a rózsaszin köd felszállt rádöbbentél a valóságra,de azt hiszem már késő,a férjed a hatalmába tart.Én a helyedbe fognám a gyereket és hazamennék a szüleimhez.Biztosan ott is van iskola,és a munkábajárást is meg lehet oldani.
Ha nincs fizikai bántalmazás, csak idegeskedés, hiszti, morgás stb., akkor nyugodtan húzd be a kéziféket. Annyit csinálj meg, amennyit a gyerek és magad miatt muszáj, semmivel sem többet. Kímél magad. Ha valami nem tetszik neki, csinálja meg vagy szokjon hozzá...
B.sszus, ha legalább értékelné a fáradozásaidat... De neeem, ő csak elvár, követel, háborog, és szekál. Tudom, milyen ez, sok ilyet látok a környezetemben. Szerencsétlen nők borzasztóan tönkre tudnak menni bele, ráadásul van, amelyiket a férje fizikailag is bántalmazza. Ebből menekülni kell, ha lehet, és olyan gyorsan, amennyire csak lehet. Persze tudom, látom számos példán keresztül, hogy nem egyszerű, van, amikor lehetetlen.
Ez 1 bunkó.
Próbáld ki, hogy annyit csinálsz otthon amennyit ő. Hátha észbe kap. Ha nem, akkor hagyd ott. Majd egyedül rájön, hogy mekkora meló is ez mind.
Na és ha úgy nézne ki? Legalább észrevenné.
Vagy szerinted mi erre a megoldás? Továbbra is megcsinálsz mindent, mint vmi rabszolga vagy cseléd? És cserébe még be is szól...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!