Mit tegyek? Kínzom magam?

Szóval párommal 2 éve vagyunk együtt. Ő 21 éves. Utóbbi időben rengeteg a veszekedés amiatt hogy én még mindig úgy szeretem mint az elején,ő viszont már nem. Hozzám szokott, a szerelem átváltott szeretetté. Én rajongok érte,minden időm vele akarok tölteni,minden napomat hozzá alakítom hogy együtt lehessünk.

A probléma,hogy nem értékel. Rengetegszer elmondja h úgy találkozhatunk hogy elkísérem az elintézendő dolgaira csak mert találkozásunk előtt nem képes elintézni,de ha nem megyek sem érdekli.Magyarul pont lesz@rja hogy lát vagy sem. Azt is megemlítette rengetegszer,hogy ő már sokszor elhagyott volna engem mindig én tartottam ott. (a mindennapjaink 80% a,hogy így szeret úgy szeret és ilyet mond:D)

Megpróbáltam neki elmagyarázni,hogy mindkettőnknek kell tenni a kapcsolatért és ezt egy bögrés példával hoztam fel(ha kiürül a bögre fele felét kell adnunk bele hogy tele legyen) Erre annyi volt a válasza,hogy neki mindegy hogy üres vagy tele akár félig. Ugyanúgy meglenne nélkülem pótolható vagyok mint mindenki.

Máskor meg nagyon kedves,és elhiteti,hogy szeret,máskor ilyen és csak magára gondol. Olyan érzésem van mintha egy kutya lennék és futnék utána mikor tudom ha én mondanék olyat hogy soha többé nem látsz,vége,nem érdekelné...

Belegondolva annyi időt és emléket gyűjtöttünk össze,szeretem,nem tudom otthagyni lehet a megszokás miatt is félnék,hogy az életem szar lenne nélküle. Azért harcolok,hogy ő akarjon és nem ilyen hanyag legyen velem szemben. Valószínűleg egy olyan emberért küszködök aki már halott ügy és tovább kéne lépnem de nem megy..akarni akarok de túlságosan függök tőle.

Igazából néha azt kívánom bárcsak végre kihalna a szeretem:(