Párom megütött. Indokolt volt? Egyáltalán van olyan eset, amikor indokolt?

Erre soha nincsen mentség.

Egy egészséges párkapcsolat, amire neked is bőven esélyed van még, úgy működik, hogy ugyanilyen csodaszép időszakok vannak benne, mint amiről te írsz, de ha nézeteltérés van a párok közt, és esetleg veszekednek, akkor sem bántják egymást szánt szándékkal, soha de soha. Már eleve például elképzelhetetlen, hogy valaki, aki szereti és tiszteli a párját és egészséges kapcsolatban él vele, így (kiakadt a trágárságszűrő) nevezze, vagy bármilyen más ilyen durva, sértő szóval jellemezze, az pedig, hogy fizikailag bántalmazza, megüsse, akár csak a szándékát tekintve, tehát még csak úgy, hogy a másik nem is érzi, teljességgel kizárt. Ha ez nem így van, akkor az nem egy egészséges kapcsolat.

Most túllépnék azon, hogy ha a barátod egyszer megütött, akkor máskor is meg fog. Ez így van, de ráadásul több okból is, nem csak a személyisége miatt. Ahogy te is belátod, valahol elcsúszott valami a kapcsolatotokban. Kettőtök kapcsolati kommunikációjában bekerült a kommunikációs minták közé a verekedés, a másik megütése. Ez azt jelenti, hogy már nem is egyszer, hanem többször is megtörtént, innentől egy eszközzé vált, amihez hozzányúltok, amikor tehetetlennek érzitek magatokat. És ezt nem csak magára az ütlegelésre értem, hanem az erre adott reakcióra, ennek eltűrésére is. A barátod valószínűleg megerősödik abban, hogy ez normális, és újabb (aránytalanul erősebb) verés után érzi "kvittnek" a dolgot, te meg megtanulod ezt a mintát, hogy ismételgeted, hogy mennyi mindent tett érted, majd elmúlik a fájdalom, és amúgy egy jó ember.

De nem, nem az. Egy jó ember, akivel párkapcsolatban vagy, soha, de soha nem lenne képes megütni. Akkor sem ha feszült, akkor sem, ha fáradt, sőt, még akkor sem, ha te ütöd meg elsőre. Megakadályozza, hogy folytasd, lehet, hogy azonnal szakít is veled, de nem üt vissza.

Akármilyen ember is a barátod, attól függetlenül kijelenthető, hogy a ti kapcsolatotok nem működik, és már soha nem is fog tudni. Abba gondolj bele például, hogy ha egyszer majd lányod lesz, ezzel a tanáccsal akarod elindítani az életben, hogy ha megveri a barátja az helyes, az elfogadható, felmenthető, mert amúgy biztos jó ember? Lehet, hogy nem fekete-fehér, de te azt a példát mutatnád a lányodnak, hogy ezt el kell, el lehet, el szabad tűrni? Hagyni szabad egy férfinak, hogy megalázzon, eltaposson, és még fizikailag is bántalmazzon?

Attól pedig, hogy mi lesz utána, ne félj. Ha konfliktuskerülők is a nagyszüleid, azért biztosan szeretnek, és melletted állnak. Most nem emlékszem mit írtál, de édesanyád is biztosan szeret, majd valószínűleg előbb-utóbb rendeződni fog a kapcsolatotok. Viszont addig is, akár egyedül is biztos beköltözhetsz a lakásba, hamarosan gondolom befejezed az iskolát, érettségizel. (Egyébként nekem ez a fél mondat is sokat mondott, hogy miatta magántanuló lettél, sajnos ilyen szintű áldozat, változás a másik miatt könnyen elbillenti a kapcsolatot egészségtelen irányba, ha nem eleve azért történt a változtatás, mert már egészségtelen, irányító kapcsolat volt.) Érettségi után pedig felnőtt ember vagy, mehetsz dolgozni, vagy szakmát/továbbtanulni, nem áll meg az élet attól még, hogy már nincs a barátod melletted.

Valójában már most sincs melletted. Fel lehet idézni a szép emlékeket, lehet, hogy anno segített, természetesen nem kell minden érdemét letagadni. De azért akkor, ott megkapta a köszönetet, nem tartozol neki azzal, hogy mellette maradsz, ennek nem a törlesztés tárgyának kellene lennie. Most már rossz dolgokat tett veled, ennek pedig saját következményének kell lennie az előbbiektől függetlenül.

És még egy utolsó tanács, ha az eddigiektől még mindig nem így látod, semmiképpen se költözz össze vele. Rosszabb lesz, nem tudtok elmenni egymás elől, több lesz a feszültség, a minták még jobban előjönnek, és őszintén én úgy fogalmaznék, hogy "nem érdemlitek meg". Az összeköltözés előrelépés egy kapcsolatban. Abban a kapcsolatban szabad előrelépni, ami jól, boldogan működik, és előre tart a jövőbe. Ez a kapcsolat nem hogy nem működik jól, már nem is egészséges. Ilyen állapotban nem szabad előrelépni.

A jövőre nézve pedig majd te is fejleszd magad, egyrészt, hogy te is el tudd kerülni az ütlegelést, mint konfliktuskezelési formát, másrészt hogy legyen annyi tartásod, becsüld magad annyira, hogy magabiztosan állíthasd, hogy téged nem lehet megütni, bántalmazni, mert nem tűröd ezt a viselkedést, beszédet.

De, egyszerű a kérdés. Menekülj. Ha nem megy, kérd szakember segítségét, mert látom, hogy fing fogalmad sincs, milyen rossz ez a helyzet. Csak mentegeted, meg magadat megtegeted, a lehető legrosszabb.

Nem olvastam el a válaszokat, mert nem akarom felb*szni magam, mert már a kérdés is durva, de hol éltek most? Mert én tuti nem költöznék vele össze, pláne nem a SAJÁT lakásomban. Ja, csak jelzem, hogyha összeköltözöl cele, onnantól az egész életednek vége, tönkre fog tenni, kitenni soha nem fogod tudni, meg majd egyszer véletlenül agyon is üt. Én szóltam.