Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ha hanyagol a baratom es nem lehet megbeszelni mit irjak olyanokra vissza hogy hogy vagyok?
Sokat dolgozik. Kb vagy megszokok vagy megszökök az alap.
Viszont sem mint nönek sem mint embernek nekem ez nem kielegitö folyamat hianyerzesem van hol ez hol az.
Annyiban màr megerösödtem hogy nem nyuzom öt ezzel azaz napközben siman elvagyok kb mint akinek nincs baratja feltalàlom magam, de mardos a hiànya egy ffinek. Kb kezdek valami "begolyozott"lenni az a szanalom tipus aki nem bir magàval a hormonoktol meg ilyenek. Szégyellem is nagyon.
Es közben mig dolgozik kedvesen, irto aranyos, matricak ez az , es kerdi hogy vagyok?
Legszivesebben a kepebe vagnam, szerinted mégis hogy lennék te idiota?,dul bennem a harag keserüseg is.
Hogy folytassam en ezt? Sokan irnàk a szakitast ugye mint megoldast csak ha azt nezzük azzal pont még rosszabb helyzetbe kerülnék logikus. Akkor nemhogy ö, de senkim nem lenne ki tudja meddig.
"Szerinted mégis hogy lennék te idiota?"
Nos az alapján hogy sokat dolgozik és napközben aranyos matricákat kukdozget, meg érdeklődik a hogyléted felől,úgy tűnik megteszi ami tőle telik.
Így az hogy neked ez nem elég, nem jó, nem az ő hibája.
Azt mondod a szakítás nem opció mert akkor egyedül maradnál... Nos. Ha ez ami van neked kevés, feszült, dühös vagy, lehet mégis az lenne a megoldás hogy olyannal vagy, aki számodra megfelelő módon tudja kimutatni az érzéseit.
Meg hát ő is megerdemelne egy normális nőt...
A kérdésedre válaszolva pedig írd azt neki, hogy megvagy és hiányzik.
Szóval csak azért nem szakítasz, nehogy egyedól légy... grat.
Remélem, azért a fiú talál majd egy értelmes nőt is az életben.
De köszi.
Majd beszélek vele kedvesen, nem öt minösitve stb, es felkészülök arra is hogy rezervátumba fogok vonulni es szakitunk.
Ennèl a köztes àllapotnàl talàn rosszabb nincs is.
Szóról szóra ugyanez a történet nálam is. Már 6 hónapja ez megy, a szakítást nagyon komolyan fontolgatom.
Szeretem, de heti 1x látom, alig ír és már nem is érzem úgy, hogy párkapcsolatban vagyok. Próbáltam megbeszélni, ideig óráig van egy kis változás de aztán minden a régi.
Ne basszátok el az életet, nekem a négy éves kapcsolatból az első 1,5- 2 volt szuper, de érezhetően csökkent a “színvonal” a maradék az már csak kompromisszumokból, idegeskedésből, adok-kapokból állt, Valószínűleg minket is a az egymáshoz kötődés tartott össze és a sok szép élmény, emlék, de folyamatosan távolodtunk el az évek alatt egymástól. Együtt éltünk, de a végén már ahhoz sem volt kedvem, hogy megmondjam neki, hogy elmegyek a haverokkal iszogatni. Nyilván ez amiatt is volt, hogy ő sem kötötte soha az orromra hogy este egyáltalán hazavárjam-e. Csak idegeskedés, féltékenység maradt.
Dehogy a kérdezőnek is válaszoljak: ha egy pasi megkérdezi azt, hogy hogy vagy? És erre valami sablont válaszolsz, amit jó esetben nem fog túlgondolni, akkor arra azt hiszi hogy tényleg semmi különös nincsen veled. Ha valóban van benned düh, harag meg egyebek akkor írd le neki vagy mondd meg neki az okát hogy mi váltotta ki, és szeretnéd hogy…..legyen, változzon vmi.
Egyébként meg a pasid próbál azon munkálkodni, hogy normális egzisztenciát alakítson ki magának és a párjának, jövőbeli családjának, ha ebbe te nem vagy partner az azért elég érdekes...ne csak azt lásd, hogy nincs melletted, keress vmi hobbit addig.
En nem latom a többesszamot. Nem miattunk teszi maga miatt.
Elköltözöm.
En nem tudok vele ilyenekröl irkalni hogy epp miket csinalok minden oke puszi kitartast.
Semmi nem oke. Es nem akarok en lenni aki csak fàrasztja ezekkel a valosaggal meg nyüg lenni a nyakàba.
En a baratomnak nem a nyügje akarok lenni akit le kell ràznia
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!