Az miért lehet hogy a pàrommal ha megjelenek mindig engem zaklatnak utcan? Kerincsélök, csövesek holott en vagyok a nö?

Ez nálunk is mindig így volt. Mi arra tudunk gondolni, hogy lehet valami törvénye az univerzumnak, hogy adott helyen adott időben csak egy bizonyos mennyiségű intelligencia lehet jelen. Szóval hogyha ketten megyünk valahova akkor mindenki másnak hülyének kell lennie emiatt... :D

Azt viszont nem értem, hogy mi a francért kéne megvédenie. Pofám leszakadna ha a párom kezdene el pampogni valami hajléktalannak mert ennyire kis gyenge virágszálnak néz, hogy nem tudom elküldeni. Soha nem szólt bele ha ilyen volt mert pontosan tudta, hogy meg tudom oldani a helyzetet.

A kiröhögés is normális, ezeken az emberkének nem lehet mást. Mi is mindig szépen végignéztük ahogy a másikat megtalálja valami bolond aztán nevettünk rajta egyet, hogy úr isten milyen emberek vannak és mennyire vonzzuk a hülyéket. Nálunk ez az egész egy hatalmas poén volt, nem is tudnám ezt komolyan venni.

Nem tudjuk milyen kisugárzásod van, amikor a pároddal vagy, szóval erről inkább azokat kérdezt, akik mindkettőtöket ismernek.

Az egész megvédés mizériádat viszont nevetségesnek tartom. Miért is kellene beleszólnia, megvédenie? Felnőtt nő vagy, szóval egy ilyen apró dolog leszerelése miért is az ő dolga legyen? Megkérted erre egyáltalán, vagy azt várod, hogy magától játssza a hős lovagot? Ha ilyen helyzetben a párom fogja magát és kérés nélkül belepofátlankodik, átveszi az irányítást és elkezd hőbörögni, az nekem baromi sértő, ne kezeljen életképtelen gyerekként és ne avatkozzon bele, amíg nem kérem meg rá külön. Gondolom ő is azt hiszi, hogy vagy annyira életképes, hogy ezeket tudd kezelni, de ha nem, akkor talán nyisd ki a szád és neki panaszkodj, ne nekünk.