Miért mondják ezt néhányan a megcsalásról?

Az ember társa nem a tulajdona. Amikor egy feleség arra hivatkozik, hogy "elvették tőle a párját", azzal az a probléma, hogy elvenni csak azt lehet, ami a tiéd. Egy egészséges személyiség nem függ a párjától, és nem kényszeríti semmire. Engem ne azért ne csaljanak meg, mert senki nincs, aki szóba állna a párommal. Azért ne csaljon meg, mert ő az, aki úgy dönt, hogy nem akar bántani, becsapni, megalázni engem.

Nem célom, hogy bárkit is felmentsek a felelősség alól. De úgy gondolom, ha engem a párom megcsal, akkor az az ő döntése. Nem a másik nőé, nem a szomszédé, csakis az övé. Attól még, hogy nőként én magam sem másznék bele egy kapcsolatba harmadiknak, tudom, hogy vannak nők, akik meg igen. És mindig is lesznek ilyen nők. Ahogy pasik is vannak, jóval többen, akikkel én bármikor megcsalhatnám a páromat. Nem azért nem csalok, mert nem lenne jelentkező. És nem csak azért nem állok be szeretőnek, mert nem akarom tönkretenni azt, ami működik. Aki csal, annál már rég nem működik semmi. Szimpla önzés, hogy nem állok le egy hazug idiótával, lehet az bármilyen vonzó pasi. Viszont ettől még annak a hazug idiótának a barátnője nem lesz boldogabb. Ettől még őt meg fogják csalni, legfeljebb nem velem. Nem tudom, érted-e ezt így, kérdező. Vannak önző emberek, és azok önzőek is maradnak, és senki házasságát nem fogod tudni megmenteni azzal, ha te félreállsz. Jó ember vagy, és jó döntést hozol, ez tény. De a legtöbb jót önmagadnak teszed azzal, ha az ilyeneket elkerülöd.

"Ehhez a családjuknak semmi köze!"

Sajnos pedig van. Az én családom és egy lebukott megcsaláson esett szét. Lehet mondani, hogy elve gondok voltak... igen voltak. De ha gondok vannak az adóügyekkel akkor inkább álnévvel élsz tovább, hogy nehogy megtaláljon a NAV? Miközben ha bemennél akkor ott tudnának segíteni és korrigálni a hibát? Szóval a probléma megkerülése nem oldja azt meg. De a legfájdalmasabb az egészben az, hogy hirtelen az én szuperman apukámból egy közönséges senki lett. Nagyon nehéz volt feldolgozni, hogy aput nem érdekeltem én, nem érdekelte a családja. Neki valami más fontosabb volt nálunk. Ő nem akart szuperman apu lenni. Akkor én pl miért tegyem büszkévé a szüleim? Miért legyek jó tanuló és jó magaviseletű? Ők felborítottak egy paktumot, ebben nekem a hol a helyem? Én miért kövessek szabályokat, ha ők nem tudnak családként funkcionálni?

Nekem nagyon nehéz volt megélni ezt a katedra vesztést. Az árulás érzését, hogy nekem csak hétvégente lesz apukám, mert valami megbocsáthatatlant tett.

Ami egy családdal történik az a család minden tagját értinit vagy fogja. Kihatással lesz rá ilyen vagy olyan formában. pl. a csaló fél még távolabb kerül a másik féltől és már nem keres megoldást. Ha szeretőt pénzeli, akkor az a családi kasszából kerül ki. Sok programot lemondanak, hogy az illető a szeretővel héderezen.

Családban élni egy paktum. Mindenkinek megvan a maga felelősségi köre. Ha ez felborul mert valaki csal, akkor szétesik az egész.

Naa azért nehogy már a harmadik fél legyen a hibás, ha nincs semmilyen kapcsolatban a megcsaló párjával...

(Az más ha elvileg jóban vannak.)

De ha én facér vagyok és megismerkedem egy fiúval, ne adj isten történik is valami, akkor az az ő döntése, hogy ezt teszi a párjával.Nem én ártok a szerettemnek. Persze ezek után megértem, ha a barátnőnek nem leszek a szíve csücske és ferde szemmel néz rám. De nem én ígértem neki hűséget és nem én vertem át. Kérdező, dícséretes dolog, hogy te lemondasz a saját boldogságodról egy ismeretlen ember miatt, de ez szerintem nem alap dolog.