Mit gondoltok arról, hogy miután a férj megcsalta a feleségét, a gyereke folyamatosan ordítozik vele, kitöltve rajta a haragját?

Most gondolj bele, hogy kimész külföldre pénzt gyűjteni, hogy asszonykáddal végre megkezdhessétek közös életeteket álmaitok lakásába. Mondjuk havonta hazajársz. A megy ez mondjuk egy éve, a párod közli, hogy babátok lesz. Mégjobban lapátolsz, mert ugye már gyerek is lesz. Hazajössz, megveszitek a kecót, megszületik a kicsi és boldogan éltek míg...ki nem derül, hogy szeretett gyermeked kakukkfióka.

Nem azt éreznéd, hogy amiért gürcöltél, amit felépítettél keserves munkával, egy pillanat alatt omlik össze a szemed láttára, miközben nem tehetsz semmit? Lenne esetleg kedved tombolni?

Szerintem az a minimum, hogy lenne és megjegyzem tök normális lenne.

A barátnődnél is most összeomlik, amiért szintén fáradságosan ő is megdolgozott. Érted... összeomlik a családja, miközben nem tehet semmit. Tombol. Az lenne a nem normális, ha ugyan az lenne a reakció, mintha a postás bedobta volna a népszabadságot a postaládába.

32/f

A lány dühös, mert az Apját másnak látja most mint amilennyek látta vagy szeretné. Ilyen az élet. Ilyen egy pofon. Csipkerózsika álomból felébredt és most Apádon vezeti le azt, ami az élet része (negatív dolgok)...

Nem az a baj ha most dühöng. Ez max akkor baj, ha már idősebbek vagytok - és nem tud magán uralkodni, az akkor baj. Vagy ha nem tud megbocsájtani. Na az viszont elég para....

ha nem tud megbocsájtani, az egész életét most kezdi töbkre tenni... maximum efelé tereld.

Én megtudtam bocsájtani. És ha nem tettem volna, már nem is lenne kinek :/... ezen sem ártana gondolkodnia a barátnődnek. Nincs rosszabb a világon mikor haragszol valakire akit AMÚGY szeretsz, de az úgy ment el, hogy nem sikerült kibékülni. Óriási dráma... csak megsúgom...

Megbocsájtani meg lehet, és meg is kell, hogy távozzon belőlünk a harag, düh!

Következmények nélkül hagyni viszont tilos! Minimum, hogy koleszba költöznék. Vagyis én koleszba menekültem a családi gondok elől. Nagyon nyugis volt ott utána. Jó döntés volt.

Kedves Kérdező!

Pontosan jól mondta #7-es válaszoló.

Nem a lány... senki aki gyermek... NEM MAGA VÁLASZTJA MEG APJÁT. Ez egy adottság. És ha csalódott is apjában, az egy dolog.

Ez az egész Anyja és Apja magánügye. A gyereknek semmi köze hozzá. Mivel hogy nem Ő akart oda születni... jelenlegi anyjához és apjához. Hanem fordítva történt.

Persze... dühönghet, sőt még jogos is a neheztelése... de akkor sem rajta múlik.

Ő maga (a lány), ha nem tehet erről (márpedig nem tehet!), akkor MINEK KELL EBBŐL ÜGYET kavarnia?

Változni fog ettől valami? Meg fog változni az apja? Lehet neki befolyása apjára? NEM.

Van egy híres mondása Platónnak, amely így hangzik:

„Két dolog van, amin az embernek nem érdemes mérgelődnie. Az egyik, amin tud változtatni, a másik, amin nem.”

Nos, amin/akin nem tud változtatni, az az Apja.

Amin/akin pedig tud változtatni: Önmagán!

A hozzáállása apjához (pénzcsapot elzárni)

Az üvöltözése, hogy ne tegye...

Az ítélkezése, hogy ne tegye...

De miért is mondom ezt? Mert saját magát (és téged is) mérgez azzal, ahogyan viselkedik.

Magyarázd el neki:

- "Idegeskedni annyi, mint más hülyesége miatt önmagán bosszút állni!" - Ezt kellene komolyan vennie!

Szóval, valóban túlzás, hogy állandóan ordítozik vele!

Mit lehet tenni? Hát menekülni onnan. Minél hamarább!

Az ERŐ legyen Veled!

Szerintem teljesen jogos a dühe a barátnődnek, kb összeomlott a családi fészek a feje fölött.

Valóban nem tehet semmit, és idővel le fog nyugodni, de ehhez idő kell. Az a lényeg, hogy te hallgasd meg és viselkedj megértően és tapintatosan, próbáld meg elképzelni, hogy te hogyan éreznél hasonló esetben (tehát mit éreznél, ha apádat vagy anyádat rajtakapnád valakivel?)