Rehabon ismertem meg egy férjezett,4 gyermekes hölgyet, akivel bent megszerettük egymást, kéthetente látogatja a gyerekeit, de akkor a férjével le is fekszik. Mit gondoltok erről? 37/F

2 hónapja történt,hogy a férje behozta a válópapírokat és a terület hátsó részére mentek,én már visszamentem az osztályra.

Éreztem,hogy van valami a levegőben!Kérdeztem,hogy miért kellett hátramenni a papírokkal?A válasz:mert ott nyugodtabban megtudták beszélni a dolgokat.

Sokszori kérdezgetés után bevallotta,hogy keféltek hátul!

Azt mondta a hölgy,hogy ő nem akarta,hogy megtörténjen de még annyit láttam,hogy kényelmesen hátra ment a férjével.

Mondtam a hölgynek,hogy ha nem akartad volna,hogy megtörténjen,nem mész hátra,hanem az épületben töltitek ki a papírokat,erre már nem volt válasz.Ráadásul ezt a benti együttlétünk után vallotta be!

Nekem azt mondja,hogy csak engem szeret,de sokszor a férjét hozza témába és az nekem rosszul esik.Nem értem,miért érzek iránta szeretetet.Javasoltam,hogy legyünk barátok,de jött az a pillanat,amikor már mindketten vágytunk egymás simogatására,csókjára.

Bizonytalan vagyok,bár mindenki mondja,hogy lefog húzni és tönkre fogok menni ha kitartok mellette.Nincsen segítsége,még a férje sem küld neki semmit.Ha valamit szeretne venni,akkor megsajnálom és megveszem neki,pedig nem kéne!

A betegsége miatt is sajnálom,mindig védeni,óvni akarom őt,hogy mellettem jobban legyen! Ez egy pszichátriai Rehabilitáció!