Szerintetek is tényleg felesleges ezzel gyötörnöm magam? Hosszú lesz

Van egy párom , 23/24 évesek vagyunk.

Mi már egyszer együtt voltunk 1 évig nagyon fiatalon távkapcsolatban (15 éves voltam).

Ő abban a városban lakott ahol a nagyszüleim , én meg ausztriában a szüleimmel.

Egy suli szünetben mikor a nagyszüleimnél voltam 2 hétig, meg ismerkedtem vele és össze jöttünk. nagyon gyorsan zajlott le az egész ,2 hét alatt történt hogy megismerkedtünk,össze jöttünk, és én nekem mennem kelett vissza Ausztriába anyáèkhoz.

Tartottuk a kapcsolatot neten,mikor iskola szünet volt és mamáèknál voltam magyarországon, akkor tudtunk találkozni.

A probléma az hogy mielőtt megismertem a párom, volt egy srác ausztriában akivel vibrált köztünk a levegő ,és ahogy összejöttem a párommal ès vissza mentem külföldre, lefeküdtem azzal a sráccal.

Ez hülyén fog hangzani de bennem akkor valamiért nem volt lelkiismeret furdalàs,pedig szerettem a párom nagyon,de valahogy nem éreztem azt hogy én rosszat csinálok.

Elmondtam annó neki,ő nehezen de megbocsájtott , a távolság miatt lett vége a kapcsolatunknak kb 1 év után.

Bèkében váltunk el , néha beszéltünk egymással neten , de találkozni nem találkoztunk,èn ausztriában laktam,ő is elment meszebb dolgozni.

Rá 6 évre(tavaly)ugy alakultak a dolgok hogy mindketten otthon voltunk magyarországon, és találkoztunk egymással.

A lènyeg az hogy össze jöttünk újra,azóta már együtt élünk, megismertük egymást igazán és nagyon szeretjük egymást.

Csalàdot szeretnèk vele és leélni vele az életem.

A baj csak az,hogy ez a règi dolog, hogy annó mikor együtt voltunk és én megcsaltam,nagyon nyomaszt.

Olyan mintha most érezném azt a bűntudatot amit annó kellett volna,csak sokkal erősebben.

Sokszor elsírom magam emiatt mikor egyedül vagyok.

Èrzem hogy mennyire szeretem és nemtudom felfogni hogy hogy csinálhattam ezt vele annó,mikor most rá se tudnék ugy nèzni senkire,hogy még csak gondolatban megforduljon a fejemben hogy akarjak tőle valamit.

A párom aztmondja hogy felesleges ezzel gyötörnöm magam,azóta teljesen más a helyzet ,mindketten felnőttünk èrettebbek lettünk,megismertük egymást igazán, és tudja hogy soha nem csinálnék már ilyet.

Èn is tudom hogy más az egész helyzet , teljesen tiszta lappal kezdtük újra, itt a règi dolgok nem számitanak, és most vagyunk együtt igazán.

De néha olyan gondolataim vannak hogy biztos csak nyugtat és azèrt mondja, pedig mélyen belül tudom hogy ez nem igaz és nem kellene ezen rágódnom, de nem tudok ellene mit tenni.

Szeretném tudni hogy egy kívülállónak erről az egèszröl mi a vèleménye,ezért tettem fel ide a kèrdèst.

Előre is köszönöm a válaszokat.

23/L