Férfiak legyszives őszintén, mit éreztek, mikor megcsaljatok a felesegeteket, attól még szeretitek a felesegeteket, vagy csak nem mertek kilépni a biztonságos helyzetből?

Jajj hagyjuk már ezeket a kérdéseket. Akit megtudsz csalni, nem szereted. Mert ha szeretnéd, akkor lenne lelkiismereted, hogy fájdalmat okozol neki, ha végül kiderülne.

Az ilyen emberek max csak tárgyként tekintenek az adott nőre.

Nem voltam nős és egyszer csaltam, nagyon régen, az első kapcsolatomban. Probléma volt és nem lehetett megbeszélni. Kilépni gyáva voltam. Megtörtént a dolog. Szembe mentem az elveimmel, így mélységesen csalódtam magamban, így szakítottam, elhatároztam, hogy többet nem leszek gyáva és árulója sem másnak sem magamnak. Azóta pedig így van és szándékomnak megfelelően így lesz ezután is.

Igen, a gyávaság az oka (hogy kilépj a komfortzónádból/konfrontálódj/leírd a veszteséget).

32/f

Egy falat tudomány, hátha találtok benne némi új információt. (mindezt anélkül, hogy állást foglalnék a kérdést illetően)

"vagy csak nem mertek kilépni a biztonságos helyzetből"

A férfiak nem a biztonságérzetet keresik egy stabil párkapcsolatban.

A "félrelépést" leginkább kiváltó férfi okok egyike a változatosság utáni igény.

Tudományos megállapítás, hogy a férfiak nemi reakciója a negyedik! közös aktus után csökken az adott nő irányába. (nem szűnik meg, de már nem olyan heves mint az első négy alkalomkor)

Evolúciós szempontból egy nő számára elsődleges pont a biztonság egy kapcsolatban, ugyanis ez garancia az utód felnevelésére, addig a férfiak változatosság iránti vágya abból ered, hogy minél nagyobb eséllyel adják tovább a génjeiket.

Aki osztonekkel indokolja a megcsalast, az kretenkent eli az eletet, tudatossag nelkul. Tipikus tunete a lebukas utan, jaj nem ezt akartam, meg nem tudtam, hogy ez lesz belole, meg arra nem is gondoltam stb dumak.

Nem valo az ilyen egy fejlett tarsadalomba.

42F