Nagyon nagy hülye voltam? N

6 éve vagyok együtt a párommal, 5 éve együtt is élünk. Nem csalt meg vagy ilyesmi, de a kapcsolatunk az utóbbi időben eléggé zátonyra futott. Sajnos olyan szinten nem érdekeltem már, hogy normálisan kommunikálni sem volt hajlandó velem.

Meg akartam/akarom javítani ezt. Nem szándékoztam megcsalni, meg nem is volt senki, aki érdekelt volna.

Nemrég fordult elő először, hogy megismertem valakit, aki viszont nagyon érdekelni kezdett és viszont.

Csoporttársam az egyetemen. Gyakran flörtölt velem, de annál tovább nem mentünk.

Ma több időt töltöttünk együtt, és már nem emlékszem, hogy jutottunk odáig, hogy valahogy kimondtam, hogy ha nem lenne párom, szeretnék többet tőle, mivel hihetetlenül vonzódom hozzá fizikailag. Kapcsolatot egyikünk sem szeretne, annyira már sikerült megismerni egymást, hogy az nem működne (mások a céljaink, más az életvitelünk, máshol tartunk az életben).

Elmondta, hogy nagyon vonzódik hozzám, és tényleg komoly akaraterő kell, hogy ezt ne mutassa ki.

De amikor pl együtt mentünk haza (vonat) és én közel ültem hozzá ("odabújva", ahogy ő fogalmazott), ott nem tudta rávenni magát, hogy arrébb húzódjon.

A végén meg már odáig jutottunk, hogy csak azért nem volt köztünk eddig semmi, mert nem tudna elszámolni a lelkiismeretével.

Arra számítottam, hogy ha bevallom, hogy érzek iránta, akkor utána jobban fogom érezni magam, de most csak hülyén érzem magam.

Felvetettem, hogy ne találkozzunk órán kívül (együtt szoktunk tanulni hétfőnként), de azt mondta, ő szeretné, mert motiválom (nekem magyaráz el ezt-azt néha), mással nem csinálná ezt a csoportból.

Olyan hülyén érzem magam, hogy bevallottam ezt, olyan, mintha kiadtam volna magam, vagy nem is tudom.

Azt sem tudom, milyen viszonyban vagyunk most. Átölelt, amikor elbúcsúztunk, de azóta nem beszéltünk. (Holnap találkozunk elvileg szemináriumon)

Hogy tudnám ezt helyrehozni?