Mit tennétek a helyembe?

Sziasztok!

A napokba, hirtelen nagy szorongás áldozata lettem.

Amikor nagyon boldog vagyok, valamiért a fejembe mindig jön valami ok, amiért nem tudom sokáig élvezni ezt az örömöt.

Most sem történt ez másként..

Kaptam egy jól fizető állást, barátnőmmel több mint 3 éve együtt vagyunk, nagyon szeretjük egymást, én tervezem vele 1-2 év múlva az összeköltözést,

majd ezt követően a lánykérést. Itt jön szóba az, hogy eszembe jutott valami ami miatt mélységes bűntudatot érzek..

Barátnőm előtt, ha lehet ilyet mondani, "nagy csajozós" voltam. Soha nem csaltam meg senkit, és soha nem is tudnék ilyet csinálni.

Kb fél évesek lehettünk, mikor olyan dolgokat csináltam, hogy ismerős lányokkal elkezdtem flörtölni. Nem szokványos flörtre kell itt gondolni.

Úgy kezdtem el beszélgetni, hogy tudtam jól, hogy nem akarok tőlük semmit. Egyszerűen rám tört az, hogy attól függetlenül, hogy van egy gyönyörű szerelmem,

éreznem kell, hogy vonzó vagyok másoknak is. A levelek lényege annyi volt, hogy bunkó primitív módon, teljes színjátékkal előadtam, hogy le szeretnék

velük feküdni, és vártam a reakciókat. Egészen addig csináltam ezt a dolgot, míg láttam hogy a másik fél is belement. Odáig elhúztam a dolgot,

hogy mondott egy időpontot, és rögtön visszaírtam, hogy nekem az az időpont nem jó(valamilyen hazugsággal), és írtam hogy még beszélünk.

Egyszerűen tényleg csak jól esett egy visszaigazolás, hogy vonzó vagyok.

Ilyenkor ténylegesen abbahagytam a beszélgetést, illetve esetenként pár alkalommal rájuk írtam, hogy na akkor mikor? És megint abbahagytam a beszélgetést velük véglegesen.

Soha nem vágytam más lányokra, soha nem akartam velük találkozni, nem tudom megmagyarázni miért csináltam. Talán mert gyerekes voltam, jó érzés volt a férfi egómnak.

Akkor voltam 19 éves. 3 éve történtek ezek a dolgok.

Egyszerűen eszembe jutott, hogy miket csináltam annak idején, és tudom, hogy akkor ezeket én nem gondoltam megcsalásnak, nem is foglalkoztam vele, mert tudtam, hogy részemről ez tényleg komolytalan,

mégis eltűnődtem most azon, hogyha én ezt elmondom a páromnak, lehet hogy szakít velem. Bele gondoltam abba, hogyha ő beállítana elém és elmondaná hogy a kapcsolatunk elején, ilyeneket csinált

nekem se esne jól, hiába nem volt komoly amit írt, ezt nem tudnám úgymond elhinni. Ugyanúgy ő sem tudná szerintem elhinni, hogy ilyet csinál bárki is "poénból" úgy hogy barátnője van.

Ezeket a dolgokat már "kinőttem" ha lehet így mondani. Már nem érzem azt, hogy ez számomra szórakoztató lenne, nem érzem azt hogy bizonygatnom kell magamnak hogy vonzó vagyok.

Mindennél jobban szeretem a páromat, és tényleg soha nem tudnám megcsalni. Mára már teljesen máshogy látom a dolgokat.

Őszintén írtam le mind ezt, hiszen névtelen az oldal. Mit csinálnátok a helyembe? Elmondanátok neki, vagy inkább tartsam magamba?

Előre is köszönöm a válaszokat! 22/F