Elítélendő, ahogy viselkedtem?

Egy barátom öccse (Zoli) panaszkodott, hogy 9 év után nem működik a kapcsolatuk az élettársával (Móni), már csak a gyerek (4 éves) miatt vannak együtt. Két éve nincs szex, a srác már többször megcsalta az élettársát. Nekem tetszett az élettársa, mint nő, bár sokat nem beszéltem még vele. A barátomnál többször is ott voltak, ha volt valami alkalom, főzés, iszogatás.

Névnapi bulimba meghívtam a barátommal együtt Zolit és Mónit is. Voltunk kb 20-an. Amikor úgy sikerült, hogy kettesben beszélgessünk Mónival elmondtam neki, hogy nekem ő nagyon tetszik, irigylem a párját miatta. Amikor táncra került a sor és együtt táncoltunk Mónival félre érthetetlen jelét adta felém annak, hogy tetszettek a szavaim neki, erotikusan, de feltűnés mentesen simult hozzám, ha csak tehette. (utólag tudtam meg, hogy a párja ekkor is más nőket hajkurászott e közben).

Mónival ez után elindult köztünk a kommunikáció, a szimpátia egyértelműen kölcsönös volt. Elkezdtünk titokban találkozgatni, elkezdett alakulni köztünk a dolog. Kiderült, hogy ő már az elköltözés szélén áll, elege van az egész kapcsolatból. Valóban rosszban vannak, állandóan veszekednek, van, hogy a kisgyerek szól rájuk, hogy hagyják már abba. Azt mondta a srác esténként állandóan félre vonul és már többször lebukott, hogy nőkkel írogat. Mindig kimagyarázta valahogy. Móni biztos volt benne, hogy még nem csalta meg, az lett volna az utolsó csepp a pohárban. Teljesen úgy éreztem, hogy a legjobbkor érkeztem, mindkét fél el akar szakadni. Én elmondtam neki, hogy az a hír járja, hogy a srác rendszeresen csalja (konkrétan a bulim időpontjában is volt neki egy komolyabb kapcsolata). Ezt követően felgyorsultak az események… Móni nem mondta el neki, hogy én elmondtam, de kidolgozott egy tervet, hogy haza költözik anyjáékhoz a gyerekkel, amit pár héten belül meg is valósított. Zoli viszont ettől teljesen padlóra került, az elköltözést megelőző napon iszonyat nagyot balhézott, bár nem bántott senkit, teljesen ki volt, rájött, hogy mégis szereti Mónit. Móni elköltözött, köztünk a titkos találkozások egyre gyakoribbak lettek, Zoli azonban folyamatosan nem tudta feldolgozni, hogy elment tőle a nő, a szerelmét bizonygatja neki. Ez már hónapokkal ezelőtt történt, de még mindig azon kapar, hogy vissza szerezze a nőt.

Mónival a kapcsolatunk továbbra is titokban zajlik, a srác gyanakszik rám, de nem keresett még engem. Móninak már pedzegette, hogy én vagyok-e a képben, de ő tagadott.

Amennyire megoldásnak éreztem magam az ügyben, most annyira nyomorultul érzem magam. Bár Zoli nem a haverom, egy olyan ember, akit meghívtam magamhoz, aztán meg így kijátszottam, pedig nekem semmit nem ártott. Nagyon tetszik Móni, a szerelem szélén érzem magam, de ha felszínre kerülünk egyértelműen az lesz a sztori, hogy elszerettem a nőt Zolitól. Arról nem beszélve, hogy a gyerek miatt rengeteg várható találkozás lenne a sráccal.

Móni folyamatosan nyugtat, hogy nem miattam ment tönkre a kapcsolat, de ezt nem tudom így felfogni.

Két folytatás van bennem, felvállalni őt és ami történt, és ezzel rengeteg jövőbeli konfliktust. Vagy a gyáva megoldás, szakítani a nővel, akiért nagyon oda vagyok, hogy ne érje szó a ház elejét, elképzelni sem tudom milyen reakció lenne Zoli és családja részéről, ha bizonyossá válunk.

Szívesen olvasom véleményeteket, ha voltatok már hasonló cipőben.