Miért él sok embernek olyan elképzelés a fejében, hogy a megcsalás a 3. félnek megalázó és az ő hibája?

Kérdező, nem tudok egyértelmű véleményt mondani egyik félről sem, mert mindig az aktuális helyzettől függ, hogy kinek mekkora a sara, felelőssége... stb.

Van egy unokatesóm, második házasságában él és most boldog. Az első esküvőn ott voltam, megvolt a nagy hacacáré, limuzin, felhajtás... A vége az lett, hogy rövid időn belül kölcsönösen csalták egymást, majd el is váltak. Unokatesóm végül megállapodott, gyereke is lett, feltételezem, az exneje is megtalálta a párját. Volt egy kitérő, de akkor úgy érezték, hogy akkor az jó döntés, aztán mégse volt az. Nem lett volna értelme együtt maradniuk csak egy fogadalom miatt, ha egyébként idővel kiderült, hogy mégse illenek össze. Persze, lehetett volna tisztábban is, de van úgy, hogy nem jön össze, nem gondolkodsz tisztán... Utólag meg már nem mindegy a köztes kellemetlenség, mikor már igazából végül mindenkinek jó?

Van másik példám is, az az exem, aki elfelejtette közölni, hogy van más, nem számolom már egy ideje, hány nőnél tart, nem tudom, sikerült-e megállapodnia, ismertem egy párját, akit el is jegyzett, aztán őt is elhagyta.

Kivanom kérdezö hogy nem egyszer sem kétszer éld át milyen amikor megcsalnak!!

Majd meglàtjuk mennyire tiszta fejjel tudsz gondolkodni!

Es igenis a 3.fél is hibás es az ilyen selejteket ugy megfejelném

hogy az orra a feje masik vegen repülne ki!

Egy normalis ember kapcsolatban levö emberrel akkor kezd ha megvarja mig a masik szakit,elvàl!

Az ilyen embernek semmi önbecsülese sincs

De tudjatok mindenkit utoler a vég,

hany olyan kollegam kolleganom ,ismerös van akik 3.ak voltak

Rajuk talalt a nagy szeeeereeeeleeem

aztan kopp!Padlorol kellett összeszedni öket meg mindenki hibas volt

kitört a vilaghaboru!Ha az ilyen embert csaljak meg persze ö is a harmadikra fog haragudni!

Szoval mindenki a sajat bören tanul,csak az a nem mindegy hany ember eleten at gazolsz at!

Sosem kezdtem foglalt pasiba pedig volt lehetöseg

söt volt nalam szerelem is,borzalmas volt

megkaphattam volna de köszönöm szepen amig ott a baratnöje addig nekem volt lelkiismeretem ezt csinalni

ugyh feladtam nehez volt de tuleltem es utolag jol döntöttem

eltelt par ev a srac folyamatba csalja a nöit,volt egy menyasszonya azt is

Valakinek van gyomra harmadiknak lenni,valakinek nem!

Elöbb v utobb ugyis megszivja aztan sokan nézegetnek

>Meg tudná valaki értetni velem ezt az elképzelést?

Persze. Amikor egy ilyen ember szembesül egy ilyen helyzettel, akkor azzal kénytelen szembesülni, hogy a párja valójában egyáltalán nem felel meg a róla kialakított elképzeléseinek, annak az idealizált képnek, amibe görcsösen kapaszkodva tudta csak elviselni a kapcsolatuk hosszú éveit. Azzal szembesül, hogy nem tudja többé a szőnyeg alá söpörni és figyelmen kívül hagyni a soha át nem beszélt problémákat, amik fokozatosan megmérgezték és aláásták a kapcsolatukat. És mivel a barátok eltünedeztek mellőlük, kikopott az életéből minden más, ha elfogadja, hogy a kapcsolata tönkrement, gyakorlatilag az egész élete érvényét veszti, nem marad egyetlen kapocs sem a világhoz, amire önismeret hiányában szüksége van ahhoz, hogy önmagát definiálja. Egy ehhez hasonló, apró egzisztenciális krízis játszódik le benne, amikor ezzel eléállsz, és mit tehet ő ez ellen, hogy akadályozhatja meg, hogy metafizikai értelemben hirtelen feloldódjon a semmiben? Nyilvánvalóan nem fog szembenézni a kezdetektől fogva elcseszett életével, hanem tagad, a frusztrációjának levezetéséhez pedig te leszel a tökéletes alany. Aztán remélhetőleg kellően meg tudja győzni magát arról, amit neked mond.

Oké, kicsit kiszíneztem, de talán alapvetően érthető :D

Mint megcsalt feleség azt mondom igen,igazad van.Nyilván nem a szerető hibája,nem ő fogadott hűséget nekem,de én is utáltam mindegyiket,holott legbelül tudtam,nem ők a hibásak legyenek bármilyenek (volt közöttük igazi ribi is,de volt teljesen normális,csinos diplomás nő aki egyszerűen csak beleszeretett a férjembe és komolyan gondolta volna vele)

A megalázás fájdalma hozza ki szerintem ezt a nőkből,könnyebb elhordani mindennek a szeretőket,de persze a megcsaló férjet is.

Az elméleteddel is egyet értek...a legtöbb gyáva,és nem mer váltani anyuci szoknyája mellől,főleg ha többször csalja meg a párját akkor szó sem lehet már szerelemről.

Ez sajnos nem ennyire feher vagy fekete, mint ahogyan sokan elkepzelik. Van az ugy, hogy egy ferjnek tenyleg mindegy, kapuzarasi panikban szenved, talal egy fiatalabb not, egy ideig hasznalja aztan rajon, hogy hulyeseg. Vegul vagy lebukik, vagy nem.

Aztan vannak azok az esetek is, amikor beleszeret a masikba es otthagyja erte a parjat/feleseget. Szerintem abszolut egyen es helyzetfuggo. Illetve attol is fugg, hogy az adott egyen (mert ugye no is lehet) mennyire nyitott az ujra.

Csak az alapjerdest olvastam el. Igazabol azert gondoljak igy, mert egy ideig (vagy orokke) de masodik lesz. Nem hozza jarnak haza, nekik nem kell a fazonra fozni, stb.

Tovabba 3-nak lenni azert nagyon kellemetlen mert tulajdonkepp belevonnak egy annyira kellemetlen sztoriba, amirol nem tehetsz. Azert eleg konnyu ebben a szituban konfliktus helyzetet teremteni.

Szerintem tomoren kicseszes azzal a fellel, aki tok korrekt szeretne lennk. Nem a feleseget, nem is a ferjet, hanem a 3. szemelyt belyegzik meg, a ferj csak megkapja, hogy jaj, hat nocsabasz, valamit nem kapott meg otthon, a feleseg a szegeny martir aldozat, a szereto pedig a budos k***a. Egyszeruen tarsadalmilag nem elfogadott „beleronditani egy mar letezo kozossegbe“ -ami a hazassag- es azt szetszedni. Az a 3. dolog, hogy a szeretosegbe szeretik belemisztifikalni azt is, hogy jaj, hat szegeny kis harmadik biztos beleszeretett a hazas partnerebe, aki meg nem szeretheti-hiszen van mar egy „szerelme“, igy ot sajnalni kell.

Ha nagyon kesze-kusza, akkor sajnalom.

Én azt gondolom, azért többféle eshetőség létezik.

Van az, amikor valaki egyszerűen képtelen megülni a fenekén egy kapcsolatban, és egyik emberről a másikra röppen. Ilyen esetben azért a szerető meg az aktuális partner kb. azonos helyzetben van, hiszen mindkettő szeretne esetleg az egyetlen lenni, de nem lesz, mert a kalandozó fél mindig új ingereket keres idővel, mindegy, hogy az pár hét, pár hónap vagy pár év. Akit megcsalnak ebben a helyzetben, az a saját tévedését próbálja kisebbíteni azzal, hogy a szeretőt hibáztatja, aztán vagy belátja idővel, hogy a megcsaló fél sose javul meg, és tovább tud lépni, belátva, hogy hát igen, ő is rosszul ítélte meg a helyzetet, de tanul belőle, vagy nem tanul a helyzetből, és lehet, hogy sorozatosan ilyen embereket fog ki.

Van, amikor tényleg elmúlik a szerelem egy kapcsolatban, csak még ott a megszokás, és ebből egy harmadik fél rázza fel valamelyik még kapcsolatban lévőt, akkor borul a dolog, hogy egy ideje már a szőnyeg alá voltak söpörve problémák, és már egy ideje csak a langyos szarban toporogtak, ilyenkor az állhat a háttérben, hogy az ember igenis nehezen ismeri be, hogy ez már nem működött, és a megjavításáért vagy a lezárásért nem tettek semmit, pedig lehetett volna tisztán lépni bármelyik irányba, attól függően, hogy van-e értelme javítani a dolgon, vagy nincs.

Vannak kapcsolatfüggők, akik félnek egyedül maradni, és a szerető számukra ezt a veszélyt jelenti.

Van, amikor a szerető nem is tudja, hogy a megcsaló fél nem független, mert a megcsaló is tud ám ügyesen hazudni, de a megcsalt felet ez általában nem érdekli.

Én azt gondolom, hogy van olyan ember, aki nem változik, és ha megteszi mással, megteszi mindenkivel, de van, aki meg csak addig kalandozik, és addig ugrál kapcsolatról kapcsolatra, amíg a megfelelőt meg nem találja, hogy ez aztán végül hányadik kapcsolatot jelenti, az egyénenként változó, és sok múlik a szerencsén. Van, aki tud egyedül lenni hosszú évekig is, van, aki meg inkább próbálkozik, legfeljebb nem jön be. Van, aki könnyen belelkesül, van, aki lassabban tud nyitni más ember felé. Van, akinek egy kapcsolat addig tart, amíg izgalmas programok vannak, de ez nem tartható fenn hosszú ideig, és a szürke hétköznapok borítják a dolgot. Nem vagyunk egyformák.