Miért él sok embernek olyan elképzelés a fejében, hogy a megcsalás a 3. félnek megalázó és az ő hibája?

Ezen az oldalon is olvastam ilyet sokszor, hogy a szerető csak egy kis játék, egy kis liba, aki színt visz a házasságba, sőt, még meg is erősítheti, hogy túl tudnak a felek lendülni a dolgon. Meg, hogy a férjnél a feleség helyébe nem tud lépni senki, őt szereti, őt tiszteli, a szerető csak egy rongy, egy lyuk.

Lett volna lehetőségem szeretőnek lenni nagyon sokszor, de soha nem mentem bele. Van normális párom már régóta.

Ha kikezdenek velem foglalt, vagy esetleg nős férfiak, akkor szinte mindig szólok a párjuknak/feleségüknek. Sokan megköszönték, de volt néhány olyan, akinek a szemében én voltam a kis qrva, és küldetésévé tette, hogy fogjam fel, hogy egy üres, kifent, felszínes huszonéves liba vagyok, aki úgyse kellene az ő szentséges férjénak másra, csak egy kis szórakozásra, semmi más értékem nincs számára, csak a külsőm és a fiatalságom. Én csak röhögök az ilyenen, mert porig alázza magát (volt köztük kifejezetten elhanyagolt, unalmas, béna nő, bár nem mind volt ilyen), de ugyanakkor nem értem. Az ő fejükben normális társ az olyan, aki egy rongynak tekintett emberrel csalja őket szórakozásból, aztán hazamegy, és jó férj módjára befekszik melléjük és ad egy jóéjtcsókot sunaszaftos szájjal? :D Meg tudná valaki értetni velem ezt az elképzelést?

Miért nincs ezeknek a nőknek büszkesége, az ilyen féreg férfiak meg miért akarnak házasság/komoly kapcsolat mellett olyanokkal lefeküdni, akiket semmire sem tartanak amúgy?

Az én elméletem az, hogy sokszor nem is igaz, hanem igenis tetszik nekik a másik nő, előfordulhat, hogy bele is szeret, csak gyáva elválni, ezért inkább kettős életet él. Akármelyik lehetőség is áll fenn, biztosan nem szereti a társát és nincs gerince.

Na, de némelyik nő ezt miért nem látja, és miért a 3. felet hibáztatja?