Mit kezdjek most az életemmel?

Nyilvánvalóan nem fog most kicsattani a férjed az örömtől, hogy így átpasztad és lapítottál, puszta "dacból".

De mondjuk nem gondolod, hogy ideje lenne végre felelősséget is vállalni FELNŐTT módjára a döntéseidért, cselekedeteidért?

"Öngyilkos akarok lenni ", "Nincs így elég erőm egy gyerekhez ".

-Tényleg? Ekkor aönző tirpákot már ne haragudj, más életével is szórakozol, pusztán mert egy meggondolatlan segg vagy..

Bocs, hogy nem szépítem, ettől ez még segtíő jelleggel, és peszre az embert elkapja a düh ilyen felelőtlen, agyatlan emberek kapcsán, akki már más életéért is felel, holott még a fogkeféjét sem kéeps reggel iránytani láthatóan.

De, akkor ha túl keény a fenti, elég ha csak a lényeget elkapod: állj szépen fel, itt most egyedül a férjedet lehetne talán sajnálni, te pedig ne sülyledj a szemében is még lejjebb, és eszedbe ne jusson öngyilkossággal fenyegetőzni nála, mert garantáltan elüldözöd őt egy életre. (Ha ezzel még nem tetted meg.)

Próbálj eg picit megállni a lábadon, viselni a tetteid következméyneit, és az éelt igenis megy tovább. Ha meg lecsúszol és tönkretteszel még egy életet, a maradék méltóságod is elveszik. Az ember hibázik, igen, de ha nem teljesn ostoba, tanul is belőle. Tedd te is ezt.

Olyan nagy szerencse, hogy itt mindenki makulátlan, és soha nem követett el hibát.

Érthető ha a férjed kiakadt, de miután terhes vagy szerintem nem ezt volt részéről sem a legjobb megoldás, hogy otthagy, persze a részedről sem a megcsalás.

A lónak is 4 lába van, mégis megbotlik...

Meg lehet(ne) ezt beszélni, egyébként én megértem, hogy nem mondtad el neki.

Még gondolom friss a seb neki, de később próbálj meg beszélni vele, hátha...

A gyerek kérdést pedig neked kell eldöntened, akarod vagy sem, akár egyedül is felneveled vagy sem.

Tudod e szeretni ezek után, és ellátni vagy nem.

Ha te úgy látod, akkor inkább add örökbe, de úgy ne vállald, hogy te közben az öngyilkosságon gondolkozol, mert egy depis anyánál kevés rosszabb dolog van az életben.

Az ismerősöd meg...ez legyen a legnagyobb öröme, hogy elmondta...

Sajnálom!

Azt bizton állíthatom, hogy erőtlennek csak most érzed magad. Bárhogy is lesz, elmúlik.

Én a gyermekre összpontosítanék. Ha nagyon vártátok nem gondolom, hogy az elmúlt volna. Az ő érdekei szerint kell cselekedni, de ezt te is tudod.

Ha a férjed is akarta, ős is tudja. Mindketten kelletek ahhoz, hogy egészséges ember legyen belőle, és kisebb eséllyel kövessen el a tietekhez hasonló hibákat.

Azt kérdezted mit tegyél: Jó lenne, ha valaki vagy valami emlékeztetné a férjedet, a gyermekre. ...de ne te és ne direktbe, mert az lelki zsarolásnak veheti, és bezár. Csak annyi kellene, hogy eszébe jusson és jó lenne ha erre segítene rá valami. Ennek érdekében tehetsz.

Biztos ő is sok mindent megtenne érte. (mármint ha egyértelműen az övé - bocs ezt nem fejtetted ki konkrétan).

Ezen kívül az irántad érzett bizalmát kell visszaállítanod, szintén a gyermek érdekében. De ne várd el, és ne zsarold a gyermekkel! Ha érett rá, maga is belátja, és lépni fog ezért. Akkor viszont legyél nyitott és támogasd, fogadd el!

Amikor van rá módod fejezd ki, hogy bánod. Kérj bocsánatot! ... de ne várd el.

En a frj oldalarol is megkapargatnam a dolgot....

Ha mondjuk 3eves lenne az a gyerek, es megcsaltad, es megtudja, majd masnap lelep??

Mi kulonbseg van,hogy most tette meg??

Ugyanaz a szitu.

Sajnos a botlasod megmutatta,hogy nem lehet ra szamitani, kerdezo...

Figyelj a babara, az majd karpotol.