Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan tovább? Nem tudom mit kezdjek az életemmel.
4 éve élünk együtt. Hullámzó kapcsolat, ennek az az oka, hogy anyósom és apósom hülyeségeit a párom képtelen kezelni. Én a saját szüleimet úgy érzem, minden esetben tudtam kontrollálni.
2 hete derült ki, hogy terhes vagyok. Biztos nem tartom meg, az orvos is lebeszélt róla. A párom annyit kért ne kürtöljük szét (nem is akartam), ne szóljunk senkinek, mert ha a szülei megtudják biztos kitagadják. Úgy voltam vele én is h senkinek nem kell a felesleges fájdalom. Azt hittem, hogy majd a párommal megbeszélem, ha valami olyan adódik. Én sokat kérdezgettem, hogy hogy érzi magát, hogy viseli stb. Próbáltam lelkileg támogatni.
Ő sosem kérdezett meg, hogy hogy vagyok vagy mit érzek, félek e, vagy egyáltalán zavar e h sosem hordhatok ki egy gyereket.
Ami miatt kimondtam, hogy vége, az az, hogy sosem éreztem, hogy igazán törődik velem. Inkább a manipulatív anyját és alkesz apját pátyolgatja. Én pedig egyedül vagyok. Nem akartam ezzel a teherrel egyedül megbirkózni. Legalább egy barátnőmmel megbeszélhettem volna. Azt sem érzem fair dolognak, hogy én vagyok elővéve, hogy mikor lesz unoka, miközben a sógornőm egészségesen, 35 évesen is azt hangoztatja, hogy ő ráér még. Erre meg mindenki bólogat. Igazából a pofám leszakad.
Ma már nem volt kedvem ehhez a műsorhoz. Eldöntöttem, hogy egyedül végig csinálom a műtétet és véget vetek ennek a kapcsolatnak. De mi következik zután? Újabb kapcsolatot nem akarok. Nem tudom mi az, ami újra értelmet adhat az életemnek. 25 éves vagyok. Családot szerettem volna, de azt hiszem kiábrándultam ebből.
Ezzel az egész dologgal szerintem sokan vannak így. Nem akarnak kapcsolatot. Beletörődnek aztán pedig éldegélnek tovább. Szerintem most neked az is betett, hogy el vetettél egy gyereket. Bár az ilyent nem szeretem, mert számomra ez ember ölés. Onnantól, hogy megfogan az a dolog a méhben, az már számomra ember. Hiába nincs emberi alakja még, vagy kezdetleges. Az ott egy élet.
És számomra ez GYILKOSSÁG, amit leművelnek az emberek.
Én 30 vagyok. Mikor még fiatalabb voltam, én is szerettem volna gyereket, családot. De most már?
Mi maradt? A magány meg a semmit tevés.
Kapcsolat se kell. Úgy is csak hazudnak az emberek.
Keresztényeknél az Anya haljon meg az embrio védelmében gratula a szeretet valláshoz,többek közt ezért vagyok ateista,meg azért mert mikor szoltam h megerőszakolt egy rokon kiskoruként a Keresztény,templomba járó Anyukám megrángatott h fogjam be ő nem ég a falu előtt mert én riszáltam. Ennyit a vallásról,a gyilkosságról stbről.
Kitartás. Jol döntesz,nem kell meghalni egy embrioért, zigótáért. 25 évesen viszont ne temesd el magad,keress majd férfit,anyatejfogyasztó helyett. :(
Ó, mennyi sötét és ide nem illő válasz..
Kérdező, esetleg szakember segítségén gondolkodtál már? Egy pszihológus segítene feldolgozni ezeket a dolgokat, és talán könnyebben új életet kezdhetnél. Olyan fiatal vagy még, muszáj kimászni ebből a gödörből :) ha sikerül, nagyon sok szép dolog vár még rád az életben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!