Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A nejem pár hónapon keresztül csalt egy alkalmazottammal. Ti hogy reagálnátok?
... nagyon szánja bánja, de hallottam, ahogy azt mondja, hogy:
"Tudom, hogy borzasztó nagy bűnt követtem el azzal, hogy 25 év... 15 év betegség után én is két hónapig szerettem volna boldog lenni."
A betegséggel a depressziómra utalt. Ti hogy reagálnátok?
Visszataszító, ahogy belerúgtok egy beteg emberbe. Jóban-rosszban, mi? De ha a férfi beteg, az már elég ok a félrekefélésre, meg válasra, ugye? Fordított esetben meg milyen hernyó a pali, ha magára meri hagyni az asszonyt, mi?
Undorítóak vagytok.
Utolsó: a férfiak többsége már annyitól félre kefél, hogy az asszony meghízik, anyuka lesz, kevesebb lesz a szex, mert fáradtak stb. Miről beszélünk?
Én írtam is hogy megcsalás ellen vagyok, de...éltél már együtt depresszióssal? 15 év szenvedés, kihűlt házasság? Nemtől függetlenül ez gáz. Én nem csaltam volna, én váltam volna, és nem azért mert szemét vagyok.
A depressziós ember lehúz, tönkretesz, megmérgezi az egész életedet. Kezeltetni kell. És küzdeni ellene. De ha ez 15 éve fennáll, akkor jó esély van rá, hogy a kérdező inkább a depresszióba menekül, mint hogy valódi párkapcsolatban legyen a feleségével.
Elejtett szavai pedig az anyagi javakról arra enged következtetni, hogy szerinte ez elég kompenzáció arra, hogy a nő magányosan, boldogtalanul tengődjön mellette. Eléggé elcsúszott a kérdező értékrendje. Ismétlem: a megcsalásra senki nem szolgál rá. De már régen el kellett volna válniuk, ha nem akarnak párként tovább működni együtt. Egy depressziós pedig csak szóban mutatja ki hajlandóságát, egyébként tesz rá magasról, mi van veled, te mit akarsz, mert önmagába van bezárva, és azon kívül minden és mindenki csak egy kis kósza mellékszereplő.
42. respect
Tökéletesen igazad van. Aki nem élt depressziós emberrel nem mondjon véleményt és főleg ne ítélkezzen.
A hozzátartozónak sokkal rosszabb mintha egy tolókocsis emberrel élne, vagy a párját pelenkázni kellene.
Ha én lennék a kérdező helyében megbeszélném az asszonnyal hogy nagyon diszkréten szeretőt tarthat, vagy én kérném hogy váljon el és kezdjen új életet. Aki igazán szereti a párját az el tudja engedni hogy mással boldog legyen.
De a depessziós nem képes mást szeretni, az empátiája egyenlő a nullával. Önmagán kívül semmi nem érdekli. Tudom hogy nem tehet róla de ne várja már el hogy a másik ember is feláldozza érte magát.
Ok, tehát tisztázzunk pár dolgot.
1.) A nejem nem anyagias, nem úszunk a pénzben, hanem ügyesen mindent előteremtettünk, amit akartunk. A medencével stb. csak arra akartam utalni, hogy nem szenvedtünk hiányt semmiben.
2.) A depim azért nem annyira tragikus, többnyire jókedvű vagyok, élem életem, inkább a stresszt viselem rosszul, az élet szopatásait élem meg túl nagy kudarcként, párszor ilyen szituban be is rúgtam.
3.) Én azért ezt a 15 évet inkább úgy 3-5-nek tudom.
4.) Most nagyon boldogan élünk, dúl a szerelem, hetente 3-4 szex, olyan az életünk, mint amilyennek mindig is lenni kellett volna. Az, hogy megdugatta magát, egy dolog, nem kopik el, gyerek nem lett belőle. Mégis ez a mondat, hogy ő 15 évig szenvedett, no ez fáj, mert azért nagyon sok boldogságban volt részünk ezelőtt is. Hogyhogy csak a szenvedésre emléxik, azt emeli ki?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!