Hogyan tudtatok továbblépni és megbocsájtani?

Az ok-okozat miatt:) Mert homokba könnyű az embernek tenni a fejét, szakítani , másra mutogatni, de hogy magába nézzen az illető, hogy bizony ő sem tökéletes az keveseknek megy.Ha meg a harmadik teper ilyen-olyan érdekből arról már ne is beszéljünk.

Dobd ki, majd jön más, ez megy most itt a fórumon, aztán szerencsétlen egyed megteszi, és csodálkozik, hogy az uj kapcsolataival is ugyan úgy jár, elválik párszor,költözik párszor, pár gyereket itt-ott letesz, vagy mozaikcsaládba kényszerit, de ő megvalósította magát(mert egy életünk van, ahogy mondani szokták) a net-en, de nem a való életben. Aztán egy idő múlva meg pánikbetegként, nyugtatókat eszegetve fujtat a galád pasikra/nőkre.

Aztán a következő lépés, hogy köpköd telitorokból azokra, akik bizony nem teszik ki sem magukat, sem a gyermekeiket ilyen általuk kedvelt életnek nevezett semminek.

Hát nem, aki gondolkodik, aki családot vállal, annak kicsit nagyon másként kell élnie, mint a fentiekben,. amit írtam. Nekem ez a véleményem:)

Az 1-esnek tökéletesen igaza van. Meg lehet nézni azokat akik az első felindulásból szakítanak: rossz a szex, nem akarja az anált, nem akarja a hármas szexet, nincs benne perverz dolgokban. Manapság a legkönnyebb partnert találni és a legnahezebb megtartani.

Akik nagyon lazák a kapcsolataikban, jönnek, mennek a pasik / nők, azok 40 év felett már csak kutyát, macskét tartanak, begyepesedett vénasszonyok 50 évesen akiknek senkijük sincs.

Sehogy,tapasztalat

lehet ideológiát gyártani mindenhez de hosszú távon csak a párkapcsolat agóniáját húzod el.

Manapság pont azt sugallja minden internetes felület amit itt az 1-es összefoglalt. És szerintem pont ez nincs helyén.

Oké nem azt mondom, 10-20 év után megesik hogy valaki “megbotlik” de nem mindegy hányszor, hogyan, milyen mértékben ésatöbbi. Például egy hosszabb viszony nem lesz építőjellegű egy házasságra nézve, pont fordítva. Az szerintem már brutál módon rombol. Az is egy más szituáció (a példa kedvéért) mikor mondjuk megtetszik a férjemnek egy csinos nő, és egy alkalommal lefekszik vele. De amint ebből több alkalom lesz, amint ebből hátam mögött kitalált “ez csinálom, azt csinálom, később jövök” lesz, szerintem az már veszett fejsze, szemét dolog. Együtt lehet maradni sőt, persze, az ember 40 felett elgondolkozik hogyan lépjen, miként cselekedjen. De túljutni egy ilyenen kőkemény munka és akkor sem garantált a “siker”. Ez csak úgy működik ha a hűtlen fél 180fokos fordulatot vesz és jelét sem adja arra, hogy a jövőben ez bármikor is megismétlődhet. A legnagyobb baj ilyenkor csak az, hogy általában (kivételek mindig vannak) de általában nincs változás, avagy csak ideig-óráig. És lehet hogy ez egó kérdés, viszont ki akar folytonos rossz érzéssel élni valaki mellett? Vagy kötelességünk lenyelni olyan dolgokat, amik emésztik a lelkünket? Nem hiszem... Ez nem az önzőségről szól.

4. es amúgy igazad van.

De én még az 50 évest nem begyepesedett vénasszonyként jellemezném.Talán majd 20 -30 év múlva...

Én pont ma vagyok 50, de 40 nek se érzem magam,és fiatalos is vagyok.Szóval egy tizen-huszonévesnek már lehet hogy az 50 éves vénasszony, de nézd meg a hasonló korú nőket, jobban néznek ki mint egy 30 as..

A kérdezőnek, hogyan tudtam túllépni? Nehezen.De megérte.

Na meg aztán, semmi kedvem se lenne megint új pasikkal kezdeni,és versenyezni a fiatalokkal, akik már első randin orális szexben részesítik a pasit...Csak ámulok és bámulok, hogy hármas szexxel,stb akarják feldobni a kapcsolatukat.

Nehéz lehet most fiatalnak lenni, jó ez így nekem, így 50 es "vénasszonyként",és elárulom, nem a macskáimat dédelgetem, hanem még a férjemet, aki hasonló korú,mint én..