Hogy tudtátok rendezni magatokban, hogy megcsaltátok a párotokat? Tudtatok tiszta lappal indulni egy új kapcsolatban? Vagy a régit rendezni?

Hát ez nagyon szomorú akkor.

Lelkiismeret nélkül élni..

Kérdező, én is kérdeztem erről a férjem anno,de nem igazán győzött meg.Valahogy úgy volt vele, hogy minden mindegy, majd lesz valahogy...Vagy bízott benne,hogy nem derül ki...

Amúgy kíváncsi vagyok én is a válaszokra, mert én a másik oldalon voltam...

Exbarátnőm úgy rendezte le, hogy "kettőtök közt vacilláltam 1 hónapig, nem tudtam dönteni, de aztán mellette döntöttem". Egyikőnk sem tudott a másikról, mindkettőnkkel randizott, egyszer nála, egyszer nálam aludt, ezt a szakításuk után mondta el.

Simán lerendezte magában "nem tehetett mást", mert neki ez "JÁR" ő sikeres, kedves, rendes pasit akar, akinek jó autója van, és jó lakása.

Nagyon szégyellem amit akkor tettem. Én kétszer csaltam meg a korábbi exemet. Amikor megcsaltam nem volt lelkiismeret furdalásom, nem gondoltam rá. Aztán később amikor egyedül voltam főleg akkor eszembe jutott mitcsináltam és elárultam valakit akit elvileg szeretek (szerettem) Ennek ellenére nem mondtam el semmit neki, nem adtam meg annak az esélyét,hogy szakítsunk és kereshet magának egy hűséges embert. Tulajdonképpen akivel megcsaltam az 'köpött' ráírt az exemre és megtörtént a baj. Nagyon ciki volt, ment a kiabálás, az exem teljesen kiborult, szegény regemett a dühtől, a telefonját is emlékszem úgy a falhoz vágta,hogy a falon is repedés marad kicsit. Nekem akkor esett csak le,hogy basszus mitcsináltam, nem is tudom miért kellett mással lennem, minek dobtam el egy stabil kapcsolatot pár alkalmi dugásért? Amit különösen bánok,hogy még kimagyarázni is próbáltam magamat, csak védekezni tudtam utána támadni, de nem hunyászkodtam meg, bocsánatot sem kértem, igaz nem is hangzott volna őszíntén. Most már tudom,hogy nagyon undorító amit tettem és az is,hogy nekem volt nagyobb a szám és még akkor is megbántottam őt. Pedig szerettem, persze ezt kihinné el, aki ilyet tett a másikkal. Nem tudok erre mit mondani, mert jogos, és nincsen erre mentségem. Igazából a szakításunk utáni pár hétben volt a legnehezebb, feldolgozni mindent. Én elmondtam az utána lévő kapcsolatomban ezt az az a mostani barátomnak. Nagyon nem örült neki, megvolt mindenről a véleménye, de nem bántott ezért,nem pocskondiázott, azt mondta hibáztam, de megpróbál bízni bennem, ez most a mi kapcsolatunk, nem szeretné ha a múltam befolyásolna és megígérte nem is fogja felhozni ezt, vagdalkozni bármikor ha probléma lenne, mert mindenki követ el nagyon csúnya dolgokat, ez van. Őhm...azóta nincsen már bűntudatom amúgy. Régen történt a megcsalásos sztorim. A jelenlegi barátom kicsit néha mintha gyanakvóbb lenne, vagyis féltékenykedett már, de szerintem azért bízik bennem és soha nem fogok többet olyat csinálni. Tanultam a hibáimból.

L/25

Szerintem a neveltetes ami befolyasolja ezt. Van aki minden elore eltervezett cel nelkul teszi. Aztan eszmel, hogy miert. Van aki csak ugy megteszi es buntudata sincs. Vagy van egy ideig, de aztan tullep rajra. Bar ebben az el***ott vilagban mar semmi sem szamit.

Aki egyszer megtette, az megteszi masodszorra is. Foleg azoknal szabalyszeru ez, aki ok nelkul tette meg, pl nem volt elhanyagolva, szerette a parjat, a parja is szerette ot....ezeknel nagyobb a valoszinusege, hogy ujra elkovetik.....valahol, valamikor. Ezek altalaban elcelodnek ezzel, “hogy en aztan sosem fogok ilyet tenni ujra” de mind tudjuk, hogy kutyak az ilyen nok/ferfiak es nem lesz kutyabol szalonna.

Nem volt annyira nehéz, mert inkább érdekkapcsolat volt, mint párkapcsolat és amikor szerelmes lettem, volt egy rövid átmeneti időszak, mire ki mertem lépni az egészből.

Most is átéltem hasonlót, évek óta nulla szex, egy óriási konfliktus, teljes érzelmi elhanyagoltság és elhanyagolás 1,5 éve. Kétszer öleltem át ezidő alatt és egyszer sem viszonozta, bolond lettem volna elfojtani magamban az új szerelmet. Most viszont már zavar, mert a párom békülni akar és úgy viselkedik, annyit ölelget és úgy vallott szerelmet, ahogy még soha. Mit nem adtam volna azért, ha akkor teszi ezt, amikor még én is szerelmes voltam belé. Valahányszor átölel, borzalmasan érzem magam, mert bevillan, milyen lenne, ha az a másik férfi ölelne. Így nem érzem jól magam. Ha lefeküdtem volna az illetővel, képtelen lennék folytatni ezt a kapcsolatomat, így megpróbálom, de a szemébe nézni nagyon nehéz, pedig tud mindenről. Én csak addig tudtam volna csalni, amíg fejben úgy éreztem, nem vagyunk egy pár. Most, mivel ő ezidő alatt sem csalt meg, átértékeltem magamban az egészet, de úgy érzem, ha az a másik férfi akarná, nem tudnék neki nemet mondani. De tudom, hogy abban a pillanatban szakítanék a mostani párommal. Ezt megígértem neki, de nem is tudnám máshogy csinálni.

Nem tudom miert de nekem egy percig nem volt buntudatom ahogy most sincs, sztem azert mert a lelkem melyen ugy erzem h nekem ez jar, plusz tudatalatt racionalizalok mert pl a parom ugy beszel velem ahogy bla bla.

Soha nem mondanam el, ahogy a szeretom sem de nem panikolunk egy esetleges lebukas miatt sem, szimplan elvezzuk egymast mar egy eve. Ha viszont buntudatom lenne akkor egy percig is akkor kiszallnek belole mert az azt jelentene h lelkileg nem tudok a dologgal elszamolni magamnak, szoval en sosem orlodnek ket ember kozt.