Megtetszett valaki más. Mit tegyek? Bővebben lent.

Nem tudom milyen sztorik voltak anno azokban a füzetekben amikről beszélsz, mert egy olyant sem olvastam, nem az én műfajom. Lehet hogy neked hihetetlenül hangzik, nekem is elég hihetetlennek tűnt egész addig míg meg nem történt. A fúrás faragás porolásról annyit, hogy az most jelenleg az épület másik oldalán történik, azoknak a napoknak amikor takaríthattam a koszt az erkélyről, már vége.

Azt egy szóval nem írtam hogy én vagyok élete értelme, honnan is tudhatnám, hogy mi vagyok neki, hogy mit gondol. Én csak arról tudok nyilatkozni amit átéltem, amit tett, amit mondott.

Az hogy mi van és mi nincs nekik megengedve nem tudom, de nem ő az első és egyetlen akit cigizni látok közben, az idősebb korosztály 1-2 tagja pedig pl. gyakran elbóbiskolnak a közeli fa alatt ebédszünet után... No comment. Nem az én dolgom.

A srácnak meg nem ez a ki tudja hányadik szigetelendő háza, ő mondta hogy tavaly év eleje óta van velük de nem szándékozik sokáig. Van több szakmája is, mást akar majd csinálni.

Az erkélyen meg hadd ücsörögjek már, ha egyszer van. Miután megfőztem/sütöttem az ebédet a konyhában és kitakarítottam a lakást, a végén már olyan melegem van hogy leolvad az arcom, majd még biztosan bemegyek a szobába és magamra csukom az összes ablakot. Mert imádok a panelban szaunázni.

A liftet meg ahhoz használják hogy a tetőre kijussanak. És nem az összes munkás hanem csak az a pár aki alpinozik. A többieket talán 1-2-szer láttam liftezni, gondolom ha a srác akar tőlem valamit akár azért is liftezhet mert látja hogy én épp hazamegyek és csak úgy tesz mintha dolga lenne fent, hogy közel kerüljön. Ezen kívül kellett már azért is feljönniük az alattam 2 emelettel lakó idős házaspárhoz, hogy megkérjék őket pakoljanak kicsit be az erkélyről, hogy el tudják végezni a munkájukat, mert annyira tele volt nekik az erkély de még a fal is, hogy nem lehetett elférni.

A csók után én szálltam ki a liftből az emeleten ahol lakom. Hogy ő hova ment nem tudom. Gondolom a tetőre. Vagy vissza le. Valahogy nem igazán foglalkoztam akkor ezzel.

Gondolom elköltözik ideiglenesen vagy vissza a szüleihez vidékre, vagy a tesójához mert ő is itt lakik a városban. Egyre idegesebb vagyok ahogy közeledik a beszélgetés. Félek hogyan reagál és sajnálom is. Igaz a szerelem elmúlt, de a szeretet megvan. Én nem szeretnék haragban elválni de attól tartok ez lesz. Utálom hogy bántani fogom de sajnálatból nem maradok vele mert az rosszabb.

A srácot nem fogom keresni. Most is itt ülök a sötét szobában, 1 redőny van csak felhúzva a többit nem mertem, még csak az erkély közelébe se megyek. Boltba se megyek le most, nem akarok vele összefutni, nem tudom hogyan viselkedjek ha meglátom. Nem bírok a dolgaimra koncentrálni, órák óta a legjobb barátnőmmel beszélgetek erről messengeren, és ide írkálok kínomban. Tudom, megérdemlem...