Tényleg hisztek abban, hogy ha a nő mindenben a maximumot nyújtja, akkor nem csalják meg?

Mindig megy a mantra, hogy a nő ugyanúgy hibás, ha megcsalja a férje, mert valamit nem kapott meg.

Pocakos, kopaszodó negyvenes palik hajtják a 20 éves pipiket, mert a -féleségük meg mert öregedni.

Azt látom, hogy nőként "csupán" annyit kell letenned az asztalra, hogy tökéletes marad a tested akármennyi gyerek után, nem öregszel, nulla forintból nézel ki úgy, mint a luxusprostik photoshoppal, szuper feleség vagy, tökéletes anya, és persze szakács, bejárónő, autószerelő, vagy kőműves is. Remek beszélgető partner, barát, anyapótlék. Anyagilag is többet teszel le, de csak egy kicsivel.

Az ágyban természetesen mindent tudsz, mindent csinálsz, és se többet se kevesebbet nem akarsz, mint a párod.

Egy istennő legyél.

Különben a párod fogja magát, és elmegy máshoz, ami ugye teljesen jogos, hisz valami hiányzott.

És mi lesz veled, ha a pocakos, kopaszpdó, izzadtság szagú, büdös szájú férjed kikezd valakivel? Neki lehet, elvégre ő 40 évesen van a szexpiaci értéke csúcsán. Megteheti, hogy tojik rád és a gyerekre, havonta egyszer van szex, és az is csak öt perc.

Csúnyán beszél veled is, ordít a gyerekekkel is. Évente egyszer visz virágot, de akkor is csak odadobja.

Természetesen szélsőséges a leírás. De valahogy mégis efelé tendálunk.

Nőkent teljesíts erőn felül, legyél minden téren elég jó, különben a közèpszerű férjed joggal kóborol el puncira vadászni, és a te hibád.

Egyébként is a te hibád, há' ménem választottál jobbat.

Túl sok áldozat, túl sok munka. Cserébe mit kapunk? Egy olyan férfit, aki már nekünk se kívánatos.

Megéri?

Van így értelme a kapcsolatoknak?