Amikor megtudtad, hogy megcsaltak, kire haragudtál jobban, a párodva vagy a szeretőre, vagy önmagadra?

Mint szeretőként írok. Exemnek volt családja (neje, két kisgyereke). A szimpátia már az elején meg volt, de csak mint beszélő viszony. Aztán egyszer csak többet beszélgettünk, tartalmasakat, figyeltünk egymás történeteire. Már csak akkor eszméltem fel, hogy szeretői státuszba kerültem. Nem volt gyakori alkalom, olyan kéthavonta "csak". Olyan 4 hónapig tarthatott és mivel féltem a lebukás veszélyétől (én nekem nem volt akkor senki, exemnek a kapcsolata a nejével nem volt jó) inkább szakítottam vele, mert ismertem a nőt jó híréről, ha meg tudta volna, hogy csslja akkor az exem többet nem láthatta az imádott gyerekeit. Jobb volt így mindenkinek, azóta szégyellem is magam, hogy gerinctelen voltam, mindig mikor még összefutunk az utcán vagy bárhol nem éreztetjük, hogy feszengenénk a múltunk miatt, de bennem ez örökre megmarad. Szóval én leginkább magamat utálom, hogy gerinctelen voltam és ilyen kalandok után néztem.

Magamat hibáztatom, hogy mindent megtettem amit csak lehet és mégis ez történt. Egyébként mi is úgy jöttünk össze, hogy az akkori barátnőjét elhagyta értem. Aztán a barátom is hibáztattam, mert ugyan a csaj szetelmes belé, de neki lett volna választása és mondhatott volna nemet.