Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nős férfi - szerető viszony. Belebonyolódtam. Nem tudom hogyan tovább. Kezdek megőrülni?
Előre kérném azokat, akiknek ezt nem veszi be a gyomruk (amit teljes mértékben megértek!) lapozzanak tovább.
Bírom a kritikát (és jelen esetben teljesen jogos, ha valaki azzal illet), de most erre van szükségem a legkevésbé.
Hosszú lesz, aki nem szeretne olvasni….
A történet a következő..
Adott egy nős férfi, akivel úgymond szeretői viszonyba kerültem és ez hosszabb ideje tart.
A megismerkedésünk helyszíne nem lényeges. Én eleinte nagyon tartottam ettől az embertől, mert nem tudtam, hogy mit akar tőlem, de végtelenül kedves volt, érdeklődött, hogy mi van velem, így kezdtünk el beszélgetni, feloldódtam. Viszonylag ritkán futottunk össze és nem is hosszú időkre, de azt végig beszéltünk. Így kezdtük el megismerni egymást.
Elmondta, hogy házas (akkor még nem voltak házasok 1 éve se), gyereke fog születni a feleségétől. A kapcsolatuk nem túl fényes, az asszony nagyon féltékeny és hisztérikus, többször meg is csalta már a felesége, volt, hogy szét is költöztek a házasságuk előtt, de annak is békülés lett a vége. Soha nem hazudott, mindig az igazságot mondta. Én ezt felfogtam, jó volt vele beszélgetni, megértettük egymást.
Aztán ez fokozódott, többször összefutottunk, volt, hogy megbeszéltük előre, hogy merre lesz stb. A szimpátia meg volt, nem voltunk közömbösek egymás számára, rengeteget beszélgettünk, minden féle témáról. Ő próbált közeledni, én nem hagytam, megértette, de nem adta fel. Soha nem nyomult, mindig az én érdekeimet nézte. Sokszor volt padlón az otthoniak miatt, akkor úgymond „vigasztaltam”. Közben megszületett a kislánya, boldog volt, továbbra is tartottuk a kapcsolatot, amikor úgy alakult találkoztunk is. A házassága nem javult, sőt.
Eltelt egy év.. közelebb kerültünk egymáshoz, már majdhogynem természetesnek vettük, hogy vagyunk egymásnak. Az érzések fokozódtak köztünk. Telefonszámot cseréltünk (igen, 1 év után), néha küldtünk 1-1 sms-t egymásnak. Én nem kerestem őt, mindig ő írt. Nem akartam, hogy bármi gondja legyen belőle.
Egyre több időt töltöttünk együtt, kerestük a lehetőségeket, ő tovább is lépett volna velem kapcsolatban, de én tartottam ettől az egésztől, hiszen mégis csak egy házas emberről van szó (igen tudom, már réges rég ki kellett volna szállni az egészből és nem belebonyolódni…..).
Míg nem, egyik este arra ment haza, hogy az asszony elköltözött, egy másik pasihoz. Közben továbbra is zaklatta a férjét, hogy megfogja bánni, soha nem szabadul meg tőle, tönkre fogja tenni az életét stb. A gyereket nem akarta odaadni neki, de ha olyanja volt elvitte hozzá, mondván, hogy nem ér rá vele foglalkozni. Utána pénzt követelt, amit kapott is a gyerek. Természetesen nem volt elég neki…
Aztán csendesedni látszódott ez az egész, 2 hetente láthatta a kislányt hétvégén, normálisnak tűnt a helyzet, bár törvényesen nem váltak el, de nyugi volt.
Eközben, hát… én lefeküdtem a férfivel. Szinte minden időt együtt töltöttünk. Eljártunk ide oda, voltak közös programjaink, jól éreztük magunkat.
Majd úgy derült égből villámcsapásként visszatért a színre a nő, hogy a pasi kidobta és nincs hova mennie, gyerekkel nem mehet az utcára. Visszaköltözött a férjhez.
Itt eléggé magamba zuhantam, hiába tudtam valahol mélyen, hogy ez nem egy normális „kapcsolat”, és nem tarthat örökké, akkor is szíven szúrt.
Itt egy jó hónapig nem nagyon beszéltünk, ő érdeklődött felőlem, de meg volt a feszültség köztünk, hogy valami megváltozott…
Aztán kikecmeregtem ebből, ha tudtunk találkoztunk és úgymond visszarázódtunk a régi kerékvágásba, újból volt köztünk intimitás stb.
A kapcsolat végig/továbbra is titokban zajlódott, tehát ugyan úgy a szeretője voltam. Tudom, hogy hibás vagyok, de egyszerűen nem tudtam kiszállni. Több, mint 2 éve tartott már.
Azóta már eltelt egy újabb év, amiben most is vagyunk. Összejárunk. A férfi ugyan úgy szeretget, többször keres, hív, érdeklődik. Rengeteget telefonálunk. Mindent meg tudunk beszélni egymással. A feleségéről ritkán esik szó, én nem kérdezgetem, ha valamit mond, azt magától.
Többször ki akartam már lépni, mondtam is neki, hogy én ebbe bele fogok őrülni (mégjobban), de ő kéri, hogy ne adjam fel, de megértené ha mégis, azt mondja tisztában van vele, hogy miatta van ez így. Akárhányszor felmerül ez, hogy én befejezem, szomorú, és ezt nem bírom nézni, hiszem majd’ meg halok érte. Mindig mondja, hogy ő is azt érzi amit én, és egyszer valóra fog válni, csak ki kell várni, de ő is reméli, hogy nem sokára… Tervez velem. Őszinte mindig, azt is megmondja ami nem kellemes számomra, sosem kertel.
Próbáltam kerülni, nem beszélni vele napokig, de egyszerűen annyira hiányzik, hogy szenvedek, pedig tudom, hogy ez nem helyes. Hiába ismerkedtem, szinte sehova nem jutottam, mert ott van Ő, akibe fülig szerelmes vagyok és képtelen vagyok máshoz úgy viszonyulni.
Megkértem már őt is, hogy ne keressen. Elfogadta, de láttam rajta, hogy rosszul esik neki. Nem bírta ki és üzent, és én pontosan ezt vártam a nap minden percében, hogy mikor keres már.
Nem tudom mi tévő legyek. Annyira jó vele. Már alig van köztünk szex.. inkább csak összebújunk, mert egyszerűen undorodok magamtól, hogy ezt teszem. De ő csak szeretget, simogat, őrül ha velem lehet… imádom ezeket a lopott órákat, de egyben szomorú is vagyok.
Hiába él rossz házasságban, csak az asszony mellé fekszik le éjszakánként, és ez a normális, jobban mondva akkor lenne az, ha én nem lennék a képben. Tönkretettem egy családot és nem tudok elszámolni a lelkiismeretemmel. Éjszakánként nem alszok, őt akarom, várom, hogy hívjon, vagy találkozzunk, közben őrlődök. Akarom Őt. Szeretem Őt. Mindig mondta nekem, hogy imádlak, vagy épp becézgetett… de ennek nem tulajdonítottam úgymond jelentőséget.. és úgy egy 2 hónapja, ki ki szalad a száján, hogy „Úgy szeretlek, ahogy vagy… Szeretlek én téged, hidd el”.. Utána meg totál zavarban van… Az utolsó találkozásunk alkalmával is mondta, hogy „imádlak”… majd sóhajt egyet és mondja, hogy „Szeretlek”..
Szerintetek tényleg van rá esély, hogy belém szeretett?
Vagy csak játszik velem, de azt is ennyire jól….? Tudom, hogy naív vagyok, biztos többet látok a dolgokba, de annyi apró jel van, amit már nem tudok hova tenni.
Persze most jöhet az, ha annyira szeretne, akkor elválna, de akkor is…
Volt már valaki ilyen helyzetben, vagy csak én vagyok ennyire szerencsétlen?
Egyszerűen nem tudom, hogyan csináljam, már teljesen belebetegszem, hogy nincs velem.
Soha nem figyelt még rám senki ennyire. Ő tényleg az én érdekeimet nézni és nem azt, hogy neki jó legyen. Bízik bennem, pedig annyiszor keresztbe tehettem volna már neki.. de sosem fogok!
Egy gerinctelen és olcsó r.b@ncnak tűnhetek.... Pedig senkit nem csaltam meg.. ebbe is csak úgy beleúsztam, persze nem mentség, tudom.
Azt sem tudom, hogy mit várok ettől a kapcsolattól, hisz csak leépít, és „elvesztem” az éveimet, pedig fiatal vagyok, ő idősebb tőlem 13 évvel. A kor nem zavar se engem, se őt. A felesége is jóval fiatalabb, mint ő.
Nekünk nem lehet közös jövőnk. Igaz? :(
Várjak, amíg bírok, nagy eséllyel eredménytelenül és fogadjam el, hogy egy örök vesztes/második vagyok?
Miért nem dobta ki az asszonyt már az első megcsalásnál, vagy amikor elköltözött egy másik pasihoz? Főleg, ha beléd szerelmes? Akkor kapva kapna a lehetőségen.
Nekem büdös ez az "asszony zsarolja" sztori. Nem tudom, kinek milye van, de elvileg fele-fele. A gyerek... igen, ez az átka a válásnak, hogy apa csak hétvégén látja a gyereket...
Nem tudhatjuk hogy mi jár a fejében! Az is lehet hogy beléd szeretett, de az is hogy szexuális kellék és lelki szemetes vagy! (csak megjegyzem akit szeretek azt nem teszem ki olyannak, mint aminek ő kitesz téged)
Elmondom az én történetem:
Kapcsolatom megromlott az exfeleségemmel, két gyerek és közös házunk volt. Kb miután megcsalt még 1 évig húztuk egy fedél alatt, mondván a gyerekek miatt. Én legbelül éreztem hogy ez rossz ötlet és hogy soha nem fogom megbocsájtani. Ez alatt az 1 év alatt teljesen megundorodtam tőle, mint embertől, illetve mint nő már akkor megszűnt létezni számomra, mikor megcsalt.
Szóval egy évvel a megcsalás után fogtam magam és elváltam. Ja és senkim sem volt, és azóta mióta elváltam sincsen, ez kb már 3 éve, ezt tudtam és belekalkuláltam hogy valószínűleg egyedül fogok maradni, de mégis volt merszem kilépni. Józan paraszti ésszel be lehet látni hogy ahol ilyen probléma előfordul, ott sosem lesznek boldogok a felek!
Hat en is felrohogtem azon, hogy legy turelemmel, el fog jonni csak ki kell varni. Mit, a csillagok allasat? Az a helyzet, hogy te is kellesz neki meg a felesege is. Az a holgy aki szeretot tart nagyon jol leirta mi van a hatterben. Nehezen ertettem meg, higx ilyen tenyleg van, de koztuk is van szeretet, akarmennyire is beteg es erthetetlen is legyen ez. Szerintem amugy teged is szeret, nem csak szexre hasznal, ebben biztos vagyok.
En szerelmi ugyekben nagyon ketbites vagyok, ido kellett mire megertettem, hogy sokfele szeretet van. Es a ferfiak sokkal gyakrabban keptelenek a szakitasra, akkor is maradnak, ha kozben szenvednek.
Szerintem ideje lenne menteni az irhadat. Nem egyszeruen szakitani, ez tobb annal: az eletedet kell megmenteni. Elmegy az eleted, sosem leszel azon a rangon, mint egy vilag elott felvallalt tars. Nem sziberiai hadifogsagban van, hogy teged varakozasra kerjen, eleg turelmes voltal mar. Te most egy katakombaban bujkalo oskereszteny eletet eled. Bujkalni kell, masodik vagy, a sotetsegben elsz, masok elott letagad, neked is le kell ot. Ez egy rangon aluli elet.
Egy értelmes, mély érzésű fiatal nőnek tűnsz. Akinek semmi önbizalma nincsen. Aki nem hiszi el, hogy lehet egy normális kapcsolata, ahogy tényleg szeretik, ahol nincs más nő a képben.
Most azt hiszed, ez a szerelem, amit eziránt a pasi iránt érzel és amit ő ad neked. Nem ez az! Hidd el, érdemes egy gyors mozdulattal kivágni őt a szívedből. A seb gyorsan begyógyul majd és utána képes leszel látni, hogy miben tartott ő téged évekig és hogy mennyire semmibe vett, mennyire önző volt. így meg évekig nyitva a seb, vérzik ,soha be nem gyógyul. És heges is marad. Ezek az évek, nem múlnak el nyom nélkül. Tudod, ha itt igazi érzelmek lennének részéről, már rég együtt lennétek, igaza van azoknak, akik ezt írták. Hiszen láttunk már válást nem egyet. A te lovagod viszont nem válik. Csak várat. A mire is?
"Aranyos" ahogy kihasznál a pasi és persze te ezt boldogan hagyod is. Ha neki is annyit jelentenél, mint amennyit ő neked, akkor rég együtt lennétek. Nem a szavak, hanem a tettek számítanak. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nem szeret téged, de úgy tűnik annyira csak nem, hogy igazán veled is akarjon lenni.
Vegyél erőt magadon, legyen önbecsülésed, ne pazarold el a fiatal éveidet és keress egy férfit, aki megbecsül.
Ezt most nem értem. Most akkor megint egy éve együtt élnek csak úgy szükségből? És mit mond, hogy tervezi ezt megoldani? Meddig kell várni? Amíg felnő a gyerek, vagy anyuka megint le nem lép egy másik pacákhoz? Mi a terve?
Mert az ok, hogy visszafogadta,hogy ne kerüljön az utcára, de ennek ideiglenesnek kellett volna lennie. Én azt sem értem, hogy mikor külön voltak, miért nem adták be a válást? Te miért voltál mindvégig titokban tartva? Hisz akkor mikor összejötteek végül is szabad ember volt, felvállalhatott volna. Biztos, hogy ez a sztori az igazság? Mert nálam nagyon sántít ez a történet. Most az van, hogy vagy csúnyán meg vagy vezetve, vagy a férfi akit szeretsz egy rakás szerencsétlenség, egy lúzer, aki simán visszafogadja, és együtt él azzal a nővel, aki megcsalta, elhagyta, megfenyegette stb, úgy hogy közben meg más nőt szeret.
Én azt gondolom, hogy ez sehova sem vezet, véget kellene ennek vetni. Ok, szereted, de majd elmúlik. Így sem vagy boldog, és csak szenvedsz, akkor meg mi értelme? El kellene magad végérvényesen határozni, nagy levegő, és kimondani, hogy vége. Letiltani, nem kommunikálni vele többet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!