Ha egy nő, aki 3 éve kapcsolatban van, rám hajt, mire számíthatok tőle ha viszonozom?

És miért gondolja mindenki azt, hogy aki egyszer így tett, az mindig így fog viselkedni? A múlt nem életfogytos ítélet, gyerekek. Csupán egy lépcsőfok, ami a mostani/jövőbeni énünkhöz visz minket.

Ha egy nő nem érzi jól magát egy kapcsolatban, nem jelenti azt, hogy azonnal ki is lép belőle. Ez csak a jellemóriás tinik hagymázas álomvilágában létezik. A nő reménykedik, hogy a pasas megembereli magát, és igazi társ, igazi partner válik belőle. Mindazonáltal megadja az esélyt másnak is, hiszen mint minden ember, ő is boldog akar lenni.

Kérdező, vágj bele. De vigyázz, mert a partner hűsége nem az ő tulajdonsága, hanem egy általad előidézett állapot. Amíg ezt az állapotot (a szerelmet) fenn tudod tartani, addig hűséges a partnered. Ha nem tudod fenntartani, előbb-utóbb jön valaki más, aki jobb(-nak látszik) nálad, és lelép a csaj. De ez nem az ő gerinctelenségét jelzi majd, hanem a te kapcsolatra való alkalmatlanságodat.

Miquel, bocs, hogy reagálok, de én egy kíváncsi ember vagyok, és régóta olvasgatok itt hozzászólásokat, többek között a tieidre is emlékszem, mert ott a nick neved.

Kicsit nagynak vélem nálad az önellentmondást, és ezzel a kommented már inkább önbecsapásról szól a dolog:

"..Amíg ezt az állapotot (a szerelmet) fenn tudod tartani, addig hűséges a partnered."

Tehát akkor ez azt jelenti, hogy a te feleséged nem tartja fenn a szerelmedet? Mert ugye más hozzászókásodban pedig azt írtad, szerelmes vagy belé, meg incs nála jobb, még úgy is, ha időnként neked más nő kell. Ezzel szemben akkor most azt írod ezzel, mégsem( nem tudja megtartani.)... A 2 állításod erősen üti egymást, nem vagy konkzekvens.

Na mindegy... :) Tényleg nem bántás, csak erre mondják, hogy önigazolást keresel a viselkedésedre.

Ja, a hűségben nincs olyan, hogy a másiktól függ, és nem tőlem. Persze ez a gondolkodás tökéletes áthárítása a döntésednek a másikra. Tipikus emberi viselkedés, hogy önigazolást keresünk arra, ami egyébként nem helyes, és ezeket másokbna, vagy a körülméynekben találjuk meg. Egy biztos: nem mi vagyunk a hibások, különben az önbecsélsünk nagyot zuhanna és rettenetesen szarul éreznénk magunkat... Tehát az ember iylenkor tipikusan bűnöst és okotkeres, és meggyőzi magát, hogy miért teszi ( helyesen), amit tesz(lásd: a másik miatt...).

Ez általános emberi viselkedés egyébként.

Ja,és a hűség nem tulajdonság, hanem döntés.

U.I.:

"Amíg ezt az állapotot (a szerelmet) fenn tudod tartani, addig hűséges a partnered."

Egyébként sok szerencsét mindenkinek az "örök lángoláshoz", az intenzív, rózsaszínfelhős szerelemhez.

Igaz, hogy a biokémokiusok szerint nincs örök szerelem, legalábbis nem ebben a formában, hanem máshogyan, de akkor már szreveszünk ám másokat, az nem az elvakító fázis.

Szóval sok sikert hozzá, meg ahhoz is, ha valaki komolyanelhiszi, hogy egy ember döntései mindig a másikon, azaz a párján állnak.

Kár, hogy a megcsalás pont, hogy szinte sosem a másikról szó, hanem önmagunkról.

De biztos ezek is ilyen is "tini, naiv" dolgok, hogy nincs örökké lángoló szerelem, és hogy nem a másiktól függ a megcsalás az esetek többségében. Végül is még sosem csaltak meg soha senkit, aki a szívét kitette a másikért a történelemben. Tök igaz. :)))

Kedves uccsó, ha nem tűnt volna fel, írásaimban mindig arra buzdítok mindenkit, hogy ismerjük (f-)el a saját felelősségünket a történtekben. Ez természetesen rám is vonatkozik, és soha nem állítottam, hogy én is olyan bűn nélkül való gerinctanulmány vagyok, mint a hűtlen párjukat pocskondiázó, mások hibáiról kíméletlen magabiztossággal ítélkező erkölcsi fárosz tinik.

Egyetlen helyes megállapításod, hogy ÉN (ellentétben pl. veled) mindig kiírom a nickemet. Ezzel vállalom is a felelősséget írásaim tartalmáért. Az okfejtésed többi része hemzseg az érvelési hibáktól. A fogalom mibenlétéről olvasgassál majd, ha időd engedi. Az én energiám nem arra való, hogy a te logikai bukfenceidet egyenként megvilágítsam. Egyébként is nőnemű vagy, és nektek mindennél fontosabb, hogy a tiétek legyen az utolsó szó. Ha ebbe belemennék, parttalan (és értelmetlen) vita alakulna ki. Mondj tehát valamit, ígérem, nem fogok rá reagálni.

Hát ezért kár is volt reagálnod, mert írtál egy nagy semmit. Egyedül a nick névre reagáltál, ami a legléynegtelenebb infó a lerítakban (nem meglepő).

Az önellentmondáasid nagyon élesek, hidd el nekem mindegy, ki mivel magyarázza a viselekdését. Pusztán kíváncsi voltam, hogy te észreveszed-e a saját önbecsapásod.

A nick nevem meg nem véletlenül ninc skiírva egy amúgy anonim oldalon. Az a te választásod volt, ez meg az enyém. Valóban nem véletlenül, de én tisztában is vagyok ennek az okával. ;))