Tényleg minden hosszútávú elköteleződésnek (házasság, gyerek vagy csak közös lakás) ez a vége? Valójában soha nincs happy end?

Nyilván nem mindnek ez a vége. Szintén 21 vagyok, szüleim együttélnek, bár mint írták, hogy nincs hűséges férj, csaj olyan aki jól titkolja. Hát van olyan információm, hogy apám prostituáltakhoz jár vagy járt. Szócal, ha ezt vesszük, ez is bukott, de megőrzöm ezt a titkot, bem akarom a mi családunkat lerombolni ezzel. De hiába ez, én továbbra is azzal a mentalitással élek, hogy ha egyszer megtalálom életem nőjét nem csalom meg soha. De éehet, hogy a tapasztalatlan fiatal hülye beszél belőlem, de kétlem. Eddig is mindig volt bennem erkölcs ilyen téren, ezután is lesz. Ne add fel. Hidd el, van aki hozzád hasonlóan gondolkodik. Sok sikert a pártalálásban :)

21F

Igazad van, ritka a happy end. Elfogadott lett a válás (ami nem baj, mert hibázhat az ember, amikor választ), ezzel fellazult az egész házasság mint intézmény, egyszerűen értelmét vesztette mert gyakorlstikag bármiféle (morális) következmény nélkül felbontható.

Es a legnehezebb dolog nekem (23/F vagyok), hogy az ilyen 20-25-30 éves házasságok felbomlásáért 80%-ban a férfi a felelős.

Szia,nalunk a 23.evben tortent a megcsalas.A mi gyerekeink hasonlo koruak voltak mi te,akkor.Kapuzarasi panik,vagy hasonlo is lehet ennyi ido utan.

Mi jol jottunk ki a dologbol,ujrakezdtuk,en masodik hazassagunknak hivom...ami mar 7 eve tart,es jobb lett mint az " elso", mert valtoztattunk.

49/ no

Nyilván nem mindnek ez a vége, de soknak igen.

Egyébként nem látunk bele az ő oldalukba, hogy mi vezetett ide. 25 év az önmagában sok idő.

Én egyre inkább úgy látom, hogy az ehhez hasonló megcsalások egy része pont, hogy azért van, mert úgymond "túlságosan ragaszkodnak" a megszokotthoz, a másikhoz, akkor is, ha már nem jó. Itt is olvastam 1-1 élet történetet,amikor már nem volt jó, nem tudták megjavítani, de azért valamiért együtt maradtak. A vége mindkettőnek megcsalás lett. ( mind2 eset férfi részéről volt, de a nőket sem kell félteni..)

Nem egyszerűbb lett volna akkor hamarabb azt mondani, hogy vége és szétmenni?Valójában az életben ez nem olyan egyszerű, mint papíron és kívülállóként.

Tegyük fel, hogy 25 év alatt már x éve hiányzik a szenvedély, és a szex. Egy idő után már egyre valószínűbb, hogy valami felé terelődik a dolog, vagy szétmennek, vagy megcsalás lesz, ez több dologtól függ: mentalitástól, kinek mennyire fontos a szex. Sokan azt gondolják, hogy csak a szex miatt dobjanak el, vessenek véget egy 25 éves házasságnak, ami ezt leszámítva jól működik?

Azt tudni kell, hogy ha általánosítunk, a férfiak általában csak szimplán szex okán, a nők pedig inkább érzelmi elhanyagoltság miatt lépnek félre, bár ez is vegyes szerintem a 2 nemnél.

Szóval nem egyszerű.

Anyósomék is 25 éve vannak már együtt, jó sok minden átmentek már együtt, jóban-rosszban, eszük ágában sincs (tudomásunk szerint) félremenni. - Csak hogy egy pozitív példát is hozzak.

Egyéb esetben meg én például ezért tartom ideálisnak a válás intézményt. ha nem akarod megcsalni a másikat, mert nem működik valami, nem kötelességed életed végig mellette punnyadni. Csak hát az ember azért - ha nem szar a kapcsolat-, 25 év alatt azért bőven ragaszkodik a másikhoz, és nagyon nehéz lehet egy ilyen elengedés..

Gondolj bele, a fél életed leéled valakivel, de mondjuk nem érzel már szexuális vágyat iránta ( azért ez elég gyakori). Én is beleőrülnék, mert még nem vagy halott, vagy nyugdíjas, de a társad is fontos. Biztos marcangolnám magam, hogy mit kéne tenni megérné e ezért eldobni vagy mondjak le a saját vágyaimról...

Nem védem apukádat, de az emberek nem tökéletesek, sokan gyengék.

Anélkül, hogy bárkit védeni akarnék, hadd meséljek egy kicsit a 40-es férfiakról, akikről még Show is azt mondja, hogy mind gazfickó.

A 40-es, 50-es férfi is volt fiatal. Volt gyerek is. Először a szülei elvárásainak kellett megfelelnie, aztán mellette a tanárai elvárásainak, aztán a szerelmei és főnökei elvárásainak. Megtalálta élete párját, és megszületett a (néhány) gyermek. Először a feleségének élt, dolgozott, az ő elvárásainak igyekezett mindenben eleget tenni, azután a csemetéi vették át az uralmat fölötte. Amíg a gyermek valóban gyermek, az nagyobb teher, addig nem ér rá magával törődni, de ha megnőttek a csemeték, előbb-utóbb valami hiányérzet kezdi gyötörni. Ráébred, hogy még nem is élt. Még nem is volt ideje saját céljaival, vágyaival törődni.

Ilyenkor sokan egyfajta pótcselekvésként kezdenek csajozni, vagy legalábbis kezdik észrevenni, hogy a bérszámfejtő Gizikének milyen csábos mosolya, és milyen formás segge van.

A 40-es, 50-es férfi az esetek többségében révbe ért. Megvan a ház, vagy lakás, megvan az autó, a feleség majdnem annyit (urambocsá' többet) keres mint ő, a gyerekek nagyok már, és a munkája sem tartogat új kihívásokat... Úgy érzi, nincs rá szükség. Egy férfiembernek ez a halála, ha szükségtelennek, haszontalannak érzi magát. Ha egy új (főleg fiatalabb) nő kerül a képbe, ő ismét felvirágzik, mert úgy érzi, mellette újra fel kell, vagy lehetősége lesz felépítenie egy egész életet. Elönti a tettvágy és cselekedni, alkotni akar. Ezeket a lelki okokat szokták tévesen kapuzárási pániknak aposztrofálni.

A férfi egyszerű, mint a faék. Sohasem beszél lelki problémákról, hiszen ő a megoldások embere. Ha problémával találja magát szemben, úgy érzi, meg kell oldania. Hallgat tehát és magában tépelődik. Kiutat keres. Természetes, hogy a nő semmit sem vesz észre, és úgy véli, minden rendben van. S miután a férfi saját magának sem tudja megfogalmazni, hogy tulajdonképpen mi is a baja, csak azt látja, hogy valaki más mellett újra megfeszítheti az izmait és az akaratát, félrelép. Ha fiatalon balfék volt, és ezt az egy kapcsolatát is kínkeservvel kalapálta össze akkor persze mindezek a lelki nyavalyák megmaradnak elvi síkon, vagy a pohár fenekén, de ha fiatalkorában is tudott csajozni, újra bedobja a kezdő tétet. Hiszen minden ember szereti azt csinálni, amiben jó, amiben profi.

Ismétlem, nem akarok védeni senkit, csak mivel ezt az oldalt a tinik uralják, gondoltam, tartok egy röpke előrejelzést nekik.

Ezt nagyon jóól összefoglaltad,még nekem is mondtál újat,pedig én már nem vagyok mai csirke...köszönöm.

Pont nemrég írtam egy másik kérdéshez, az én verziómat,mit éreztem, mikor a lányom bulizni kezdett játni...Szóval a nőknél is van hasonló...ebben a korban.

Én voltam a 13. as válaszoló.

49/NŐ

"Én voltam a 13. as válaszoló.

49/NŐ"

Na ugye! Mondom én, hogy ezt az oldalt a tinik uralják. :-))

58F