Megcsalás után, ha tudod, hogy a párod mindent tud, de nem mond semmit, akkor mit éreznél?

4-5: koszonom a velemenyeteket. Az valoban igaz, hogy az en reszemrol epp a serelmeim miatt csaltam meg, egyszer! Utana nagyon szegyelltem magamat, napokig rosszul voltam a viselkedesemtol. Tudta, hogy mi tortent es azt is tudja, hogy reszben azert is nyalom ki ennyire a sggt, mert meg mindig vezekelek es O epp ezert nem szol rola, hogy tudja. Jobban mondva, ugy fogalmaznek, hogy kivar, addig amig nekem ez mar nem faj annyira es persze, gondolom Neki sem. Jelenleg a munkaja mellett tudja, hogy nem tudna korabban haza jarni, meg ha akarna sem es azt is, hogyha ezt most beszelnenk meg, akkor valoszinuleg eleg nagy veszekedes lenne belole, amire ratenne egy lapattal az, hogy mar keso este vagy ejszaka van es az egesz napos stressz. A mi kapcsolatunkban sok mindent meg kell/kellett reformalnunk es hiszitek vagy sem, de ennek szerves resze volt az en felrelepesem is. Rossz erzes kimondani es azt is tudom, hogy normalis esetben ennek NEM SZABADNA igy mukodnie, viszont engem ez dobbentett arra ra, hogy mennyire sokat is jelent nekem O. Nincs szuksegem masra, mert idegesit a tobbi ferfi. Ot pedig szerintem arra dobbentette ra, hogy ne kenyelmesedjen el annyira a kapcsolatunkban, ne szokja meg, hogy nincs otthon semmi dolga es addig dolgozgat/log a haverjaival (mert az esetek donto tobbsegeben meg megisznak 1-2 sort az irodaban munka utan), ameddig akar, tehat hogy en is elveszitheto vagyok. Azota ezen mindketten dolgozunk. Nem keresek okokat a felrelepesemre es bele sem szeretnek semmi bullshitet sem abba magyarazni, hogy igazabol a megcsalas felfrissiti a kapcsolatot, mert nincs igy. Engem inkabb pont, hogy hideg zuhanykent ert, hogy mi ketten nagyon-nagyon rossz iranyba haladunk es vagy fel kell szamolnom a kapcsolatomat, vagy onmagamat es ez vica-versa nala is.

Szoval a tenyleges megbeszeles meg erik de olyan mintha szavak nelkul vegeredmenyeben megallapodtunk volna, hogy "kemenyen dolgozunk" az ugyon.

Szerintem alapvetően két lehetőség van. (Meg még sok más, kisebb valószínűséggel.)

1. Arra számít, illetve reménykedik benne, hogy elviseled ezt a helyzetet, más értékekért, amelyeket megtalálsz ebben a házasságban. Azaz, szeretné hallgatólagosan legalizálni a jelenlegi helyzetet, és folytatni tovább.

2. Arra számít, hogy fontosabb neked a kapcsolat, mint a sérelem, megbocsátod neki (ha nem ismétlődik), és abbahagyja a félrelépést. Neki is fontos a kapcsolatotok, ezért nem akar nyílt konfliktust, mert az akkor is könnyen a kapcsolat elmérgesedéséhez vezetne, ha egyébként még menthető lenne.

Hogy melyik a tényleges, valós eset, és főképp hogyan célszerű kezelni, azt legfeljebb te tudod eldönteni, aki végigélted az egész kapcsolatot, nem csak pár sort olvastál róla, mint mi. Szerintem azt kell elsősorban eldöntened, hogy (ha nem is ez a célod), de ha úgy alakul, hajlandó vagy-e kilépni ebből a kapcsolatból. Ezer okod lehet az igenre is, meg a nemre is. Én, ha meg akarnám menteni a kapcsolatot, nem borítanám a bilit.

Persze, ha az egyes számú eset az igaz, akkor nem sok megmentenivalót látnék benne, de te láthatod másként.